A kincs, amely ámulatba ejtette a világot
Tutanhamonról alig maradt fenn írásos forrás, de a sírjában feltárt számtalan tárgylelet sokat elárul az ifjú fáraó életéről és koráról.
ÍRTA: TOM MUELLER
FÉNYKÉPEZTE: HARRY BURTON, SANDRO VANNINI és PAOLO VERZONE
Tutanhamon sírjának hollétére már az 1900-as évek legelején utalt néhány fontos lelet, amely a Nílus mentén, a szédítő szurdokból álló Királyok völgyéből került elő. A híres temetkezési helyet az ókori főváros, Théba mellett alakították ki, éppen a mai Luxorral szemközt. A thébai uralkodók addigra már felhagytak a piramisépítéssel, mert elődeik monumentális emlékhelyei könnyű célpontot kínáltak a fosztogatóknak. Inkább sziklasírt vágattak maguknak a jobban őrizhető, eldugott Királyok völgyében.
A 20. század elején innen, a thébai nekropoliszból került elő a legtöbb értékes ókori lelet. A Theodore Davis által finanszírozott ásatások nagy felfedezésekre vezettek; nem egy tárgyon
ott szerepelt a titokzatos Tutanhamon neve. Carter főfelügyelőként alaposan megismerte
a Királyok völgyét. Ám mielőtt Lord Carnarvonnal elkezdhetett volna kutatni, ásatási engedélyt, koncessziót kellett szereznie. Az pedig éppen Davis birtokában volt, aki féltékenyen őrizte.
A régészek és kincsvadászok már évtizedek óta kutattak a völgyben. Sokan úgy vélték, vége
a nagy felfedezések idejének; a több sikeres feltárást is pénzelő Davis maga is erre a következtetésre jutott. „Félő, hogy a Sírok völgye kimerült” – írta 1912-ben. Le is mondott a koncessziójáról, amire Lord Carnarvon 1914 júniusában lecsapott. Ferenc Ferdinánd főherceg, a Habsburg-ház trónörököse abban a hónapban lett merénylet áldozata; öt hétre rá kitört az első világháború, Európa és a Közel-Kelet is véres harcokba bonyolódott.
Tutanhamon sírját csak akkor kezdték el újra keresni, amikor 1917 őszén már biztató hírek érkeztek a frontról. A következő öt évben Carter munkásai iszonyatos mennyiségű, 150-200 tonna földtömeget mozgattak meg. Keserves, verejtékes munka volt a portengerben, a perzselő sivatagi Nap alatt ásni. De vajmi kevés eredményre jutottak, Carter mecénása pedig elkedvetlenedett. Lehet, hogy a völgy valóban nem tartogat már meglepetést? Lord Carnarvon 1922 júniusában Highclere-be rendelte Cartert, és közölte vele: feladja a hasztalan kutatást. Amaz könyörgőre fogta: csak még egy utolsó idényre hadd kapjon pénzt. Felajánlotta, hogy akár ő maga is beszáll a feltárások finanszírozásába. Lord Carnarvon végül is kötélnek állt. 1922. október 28-án Carter visszaért Luxorba, és ketyegni kezdett a stopperóra. Alig egy héttel később egy véletlen felfedezés végre felcsillantotta Carter előtt a reményt – és csakhamar világhírűvé tette…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. novemberi lapszámában.