ÍRTA: MAYA WEI-HAAS
FÉNYKÉPEZTE: CARSTEN PETER
A levegő vibrál a hőségtől. Egyre közelebb jutok az alvilág kapujához. Fülembe ordít a szél, miközben elszántan igyekszem követni kalauzom, Octavio Fernández Lorenzo lábnyomát a megfeketedett talajon. A Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetcsoport egyik tagján, La Palmán járunk. „Innen már nemigen mehetünk tovább” – torpan meg hirtelen Lorenzo a lávabarlangnak nevezett vulkáni üreg torkától néhány méterre. Pár lépést még teszünk a bejáratig, ahol, mint hallom, egy „lakossági drónos” nemrég kenyérsütéshez is jó kemencehőfokot, nem kevesebb mint 170 Celsius-fokot mért. Lorenzo, a Kanári-szigetek Barlangkutató Szövetségének helyettes vezetője állhatatosan figyeli a lassan hűlő barlangot, remélve, hogy előbb-utóbb bejuthat, és adatokat gyűjthet az utóbbi fél évezred egyik legpusztítóbb kanári-szigeteki vulkánkitöréséről.
2021. szeptember 19-én kezdődött, és kevés híján 86 napon át ömlött az olvadt kőzet a Cumbre Vieja hegyvonulat repedéseiből. Izzó lávaerek kúsztak a hegyoldalon lefelé, néha elágaztak, majd újra egyesültek, akár egy patak ágai.
A kitörés nem követelt emberéletet, de a felszínre toluló jó 200 millió köbméternyi láva 200 méter magasra tornyosuló hamu- és kőkúpja súlyos károkat okozott. A szigetnek ezt a darabját alig egy éve még dús fenyves borította, és itt-ott lakóházak is megbújtak a lejtőkön. Ma csak a fák legfelső ágait, egy lámpaoszlop csúcsát és egy épület tetőgerincét látni a durva szemcséjű, koromfekete kőhordaléktömeg tetején. Annyira megdöbbent az apokaliptikus látvány, hogy alig hallom meg a gázmaszk mögül Lorenzót. Kapaszkodjunk feljebb, javasolja. De hirtelen megváltozik a hangja. „Feljebb! Feljebb! Gyorsan! Gyorsan! Mindjárt megégünk!” – kiáltja egyre sürgetőbben, mert attól tart, hogy a völgy mélyéről érkező vad széllökések az arcunkba nyomják a tüzes levegőt…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. novemberi lapszámában.