Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka2022. december 06., kedd
Magazin

Élővé tenni a holtakat

2022.11.07.NG
National Geographic Magyarország

Horváth Zoltán gyakorló egyiptológusként terepmunkát végez, és azt is kutatja, hogy miként van jelen mindennapjainkban, a kortárs kultúrában az ókori Egyiptom.

Horváth Zoltán egyiptológus.
Forrás: Kurucz Árpád

 

ÍRTA: HIVER’T-KLOKNER ZSUZSANNA
FÉNYKÉPEZTE: KURUCZ ÁRPÁD

Hogyan ébredt fel az érdeklődése Egyiptom iránt?
A véletlenen múlt: miután egy sérülés miatt abba kellett hagynom a focit, a szombathelyi Tanárképző Főiskolán angol–biológia szakos tanárnak készültem. A kollégiumi szobatársam
történelem szakosként az ókori Kelettel kezdte tanulmányait. Pár laikus kérdésemre nem tudott válaszolni, ezért az első nyári szünetben utánaolvastam a témának. Olvasás közben olyan flow-élmény alakult ki bennem, hogy úgy éreztem, eldőlt a sorsom. Dr. Langrafné Dr. Mózer Ibolya, a történelem tanszék vezetője hajlandó volt tutorálni engem, hogy kívülállóként megírhassak egy OTDK-dolgozatot Egyiptomról. Sőt továbbküldött a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyiptológia Tanszék vezetőjéhez, Kákosy László professzorhoz, aki megengedte, hogy nem hivatalosan látogathassak néhány órát. A következő évben sikeresen felvételiztem az egyiptológia szakra, így két évig a három szakot két város között ingázva végeztem. Nyelvtanításból teremtettem elő az egyetemi tandíjat, mivel édesanyám egyedül nevelt fel, betegség miatt leszázalékolták, anyagilag vajmi kevéssé tudott támogatni. Megvolt bennem a kellő eltökéltség, pedig már akkor tudható volt, hogy ez egy olyan hivatás, ahol 20-30 évenként szabadul fel egy-egy nyitott pozíció – vagy az egyetemen, vagy a Szépművészeti Múzeumban.

Számos egyiptológiát végzett hallgató kénytelen pályát módosítani diploma után, utazási irodában vagy nyelvtanárként dolgoznak. Vannak a világon más több ezer éves birodalmak, amelyeket nem kutatnak olyan intenzíven, mint Egyiptomot – mi lehet ennek az oka?

Az ókori Egyiptommal egy időben léteztek más elő-ázsiai és mezopotámiai magaskultúrák is. Talán azért összpontosul a világ figyelme mégis Egyiptomra, mert évezredek óta képes folyamatosan rabul ejteni az emberek érdeklődését, csupán csak azzal, hogy az egyiptomi műtárgyak – legyenek bár nagyok vagy kicsik, kőből vagy aranyból – léteznek, és szépek. Azáltal, hogy ezek a tárgyak átvészeltek több évezredet, a nyugati világban végig megtartották ennek a kultúrának az emlékezetét. Az i. e. 1. század derekán az ókori görögök alakítottak ki szorosabb kapcsolatot Egyiptommal, amely meghökkentette, egyúttal le is nyűgözte őket. Ez a kettős érzés végigkíséri a nyugati műveltséget. Még a modern európai nyelvekbe iskerültek be egyiptomi szavak, a kémia szó Egyiptom régi nevéből, a kemetből származik, az arab al-kīmīā közvetítésével. A vályogtéglát angolul adobenak nevezik: ez az egyiptomi eredetű dzsebet szóból ered, téglát, tömböt jelent. A művészetben a gyermekét szoptató Mária, azaz Maria Lactans alakjának előképe az egyiptomi Izisz istennő, aki Hórusz istent szoptatja. Idegennek, furcsának, ám valahogy hozzánk nagyon közelállónak érezzük az óegyiptomi kultúrát. Talán abban rejlik a vonzereje, hogy varázslatos hatással bír, éljünk bármilyen más
kultúrában és közegben. Élete során mindenki valamilyen viszonyba kerül vele, ami lehet szeretet, gyűlölet vagy puszta érdeklődés – de közömbös biztosan nem marad iránta.

Milyen kép él manapság a közvélekedésben Egyiptomról?

1999-ben készült Angliában egy felmérés, amelyből kiderült, hogy a legtöbb ember számára Egyiptom nem is egy földrajzi hely, hanem a képzelet birodalma. Ahová nem is feltétlenül kell elutazni fizikai értelemben, egy művészeti album lapozgatásával is kiszakad az ember az ismerős és nyűgös hétköznapok világából. Viszont ha kicsit beleássa magát, akkor azt látja, hogy bármennyire is idegenek tőle a művészi kifejezésformák vagy a vallási tételek, az őket életre hívó problémák, vágyak és késztetések ugyanazok, mint a sajátjaink. Itt jön létre az a kapocs, amikor meglátjuk az embert az ókori egyiptomiakban. Ez alól mi sem tudjuk kivonni magunkat, akik hivatásszerűen foglalkozunk ezzel a tudománnyal.

Önnek mi a szakterülete?

Az egyiptomi történelmen belül az ó- és középbirodalom kora és anyagi kultúrája kezdettől közel áll hozzám. Talán azért, mert minél messzebb megyünk vissza az időben, annál több
a megválaszolatlan kérdés. Ezek inspirálnak engem. Régi professzoromnak, Luft Ulrichnak hála, lehetőségem nyílt egy egyedülálló középbirodalmi papiruszarchívummal foglalkozni:
valóságos kincsesbánya ez, amelynek jelentős részét személyes és üzleti levelek képezik. Hogyan működtessünk egy halotti kultuszt, hogy időben megérkezzenek az áldozati felajánlások (kenyér, sör, szarvasmarha), mi van, ha eltörik az áldozati kerámiaedény, vagy akár kifogyunk valamiből. A levelek révén bepillantást nyerünk az évezredekkel ezelőtti Egyiptom hétköznapjaiba. Lenyűgöző olvasni, hogy egy ennyire hierarchikusan szervezett társadalomban milyenek a társas érintkezés szabályai. Azt kutatom, hogy létezett-e udvarias kifejezésmód, ha igen, milyen nyelvi eszközökkel érték el. Például egy mai nyugati turista azonnal szembesül azzal, hogy mennyire dagályosan fogalmaznak a modern egyiptomi arabok: az árus becsábítja az üzletébe, és eltúlzott udvariaskodással Allahhoz könyörög, hogy a turista családját béke és jólét üdvözítse. Amikor bemegyek Kairóba a régészeti hivatalba, az ügyintéző először rendre végigkérdezi, hogy a családomból mindenki jól van-e. Nekik ez nem megjátszott viselkedés, hanem évezredes kulturális szokás. Biztos van olyan, aki számára ezek a régi levelek csupán üres frázisok ismételgetéséből állnak, de közben érdekes olvasni, hogy a másik megszólítása maga után vont egy sereg udvariassági formulát, amelyek mind az illem, a decorum részei. A felvilágosodás korának magyar nyelvű levelei hasonlóképpen hatnak a mai olvasóra. Ezek a nyelvi fordulatok napjainkra jórészt kikoptak a nyelvhasználatból.

Ha ilyen fontos volt az udvariasság, akkor az udvariatlanságra, netalán a káromkodásra is voltak jeleik?

Publikáltam is egy papiruszt, amelyen két tisztségviselő civakodik egymással, és válogatott sértéseket vágnak egymás fejéhez. Méghozzá olyan módon, hogy a jókat kívánó formulákat
átfordították: nem azért imádkozik az egyik, hogy levelezőtársára áldás hulljon, hanem hogy inkább a kőfejtőben végezze. Annak idején kevesen tudtak olvasni, ezért az írástudók hangosan felolvasták a leveleket. Tipikus levélzáró formula, hogy „Legyen jó az, amikor ezt hallod”. Na, a szóban forgó e helyett úgy végződik: „Legyen rossz az, amikor ezt hallod”!
A mai világtól távol áll az udvariasság, ökölrázós időkben élünk…
Pedig ezek az udvariassági formák sokszor a mélyebben megélt társas kapcsolatokról árulkodnak. Egyesek furcsállják, hogy a távol-keleti kultúrákban a másik iránti tisztelet kifejezése milyen mértékű: odafigyelnek a megfelelő testtartásra, a hangmagasságra, megfogalmazásra. Amikor elkezdtem az udvariasságkutatással foglalkozni, lebilincselő volt a különböző kultúrákban föllelhető egyezéseket összevetni: milyen elvárások, előírások vonatkoztak egy-egy adott helyzetben a felek viselkedésére, megnyilvánulásaira; és egyáltalán, mit értettek udvariasság alatt, hol húzódtak ennek a határai. Az óegyiptomi egy letűnt kultúra, nincsenek élőnyelvi beszélői, a társalgási szabályokra vonatkozó elképzeléseink közvetlenül nem ellenőrizhetők. A helyzet mégsem reménytelen, ellenben izgalmas kihívást jelent. Egy korai társadalomban a levél vagy az utazó ismerősön keresztül küldött üzenet volt az egyetlen lehetséges eszköz a földrajzi távolságok áthidalására. Számos esetben ezek mindössze arra szorítkoztak, hogy egymás hogyléte felől érdeklődjenek. Ma tucatnyi eszköz köt össze bennünket, ám a társas kapcsolataink mégis töredezettek, és sokszor észre sem vesszük, ha egy barátunk, ismerősünk szükségben szenved.

Egy átlagos egyiptomi hogyan viseli az ötezer év terhét?

Ezt a kérdést ők maguk tudnák megválaszolni. Éspedig sokféleképpen. A viszonylagos etnikai folytonosság dacára a kolonializmus hajlamos volt éles különbséget tenni Egyiptom ámulatra méltó ókori és a porosnak, zajosnak tartott, lenézett modern arab kultúrája között. Kulturális szempontból komoly törésekkel járt a keresztény vallás, majd az iszlám érkezése. A fáraonikus templomok és sírok falain ábrázolt „pogány bálványok” képmásait a korai kereszténység korában a koptok ugyanúgy kivésték, mint egyes istenek erektált hímtagját.
Az ókori egyiptomiak központi szerepet tulajdonítottak a nemzőerőnek a születés, a termékenység és a sikeres túlvilági újjászületés összefonódó, ciklikus rendszerében, a keresztény erkölcsiséggel összeférhetetlen volt a nemi jellegek direkt ábrázolása. Az óegyiptomi művészet remekművei később azt is megszenvedték, hogy az iszlám elutasította a figurális emberábrázolást. Az elmúlt évtizedekben már nagy súlyt fektetnek arra, hogy az ókori és a modern Egyiptomot egybefűző kulturális folytonosság eszméje a nemzeti öntudat egyik fontos pillérévé váljék. Szóba került például, hogy a gyerekeket óegyiptomi nyelvre és a hieroglifák olvasására tanítsák az iskolákban. Múlt és jelen viszonyához szervesen hozzátartozik, hogy Egyiptom gazdasága nagymértékben alapul a turizmuson, és mind az arab tavasz történései, mind a koronavírus-járvány hatalmas csapást mért erre az ágazatra. A jól látható múzeumboom, a fővárosi és vidéki múzeumok számának robbanásszerű növekedése nemcsak a kulturális örökség óvása és méltó bemutatása, hanem a bevételek szempontjából is kedvező jelenségnek mondható.

Ha már így szóba került az utazás: el lehet dönteni, hogy melyik érzékszervünkre hathatnak leginkább az ókori Egyiptom emlékei?

Akár a turisták, akár a kutatók számára erősen jelen van a tapintás, amely bízvást a csúcsélmények közé tartozik. A Covid-karantén is, amely megfosztott a tapintás élményétől, ráébresztett bennünket ennek a fontosságára. A Szépművészeti Múzeumban, ugyan kontrollált formában, betanított segítők felügyelete mellett és kesztyűt húzva, de lehetőséget adunk a látogatóknak arra, hogy eredeti műtárgyakat fogjanak a kezükbe, és a visszajelzések
alapján többségüknek ez egyedülálló élmény. Jóval többet képes nyújtani, mint bármilyen csodálatos műremek megtekintése az üvegtárlóban. A tapintásba érzelem és pszichés viszony is vegyül, ettől válik élővé a megérintett tárgy. Nietsche kimeríthetetlen forrásnak látta az ókort, amelyből újra meg újra meríthet a mindenkori jelen, és amelyhez újra meg újra mérheti magát. Az a fontos, hogy ezen az úton megértsük magunkat és azt is, ami közös bennünk az ókori emberekkel.

Az interjú a magazin 2022. novemberi lapszámában jelent meg.

Hozzászólások

A hely, ahol az ifjú fáraó új otthonra lelt

A hely, ahol az ifjú fáraó új otthonra lelt

Az új, Nagy Egyiptomi Múzeum Tutanhamon fáraó kincseinek pazar kirakata, a múltját visszakapni igyekvő nemzet monumentális jelképe.

Tűzpróba

Tűzpróba

A Kanári-szigetek lakosságát sokkoló, La Palma szigetének tekintélyes részét letaroló lávaömlések megmutatták, milyen veszélyekkel járhat egy működő vulkán szomszédságában élni.

A kincs, amely ámulatba ejtette a világot

A kincs, amely ámulatba ejtette a világot

Tutanhamonról alig maradt fenn írásos forrás, de a sírjában feltárt számtalan tárgylelet sokat elárul az ifjú fáraó életéről és koráról.

Afganisztán utat vesztett

Afganisztán utat vesztett

Nem sok maradt Afganisztán fő útjából. A körgyűrűn tett 3300 kilométeres utazás képet adott az ország állapotáról.

Áthidalják az időt

Áthidalják az időt

Peruban minden évben újjáépítenek egy inka függőhidat, amely összeköti egymással a szomszédos településeket és a múltat a jelennel.

National Geographic 2022. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

13 200 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlapNational Geographic 2022. októberi címlapNational Geographic 2022. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket