Sarkvidéki expedíciók fotográfusa

Nemsokára utazik Kanadába – specializálódott a sarkvidékre?
2015 óta járom az Északi- és Déli-sarkvidéket, a 19. expedíciómra készülök. A National Geographic Társaság fotográfusai szinte mind kiválasztottak egy-egy szakterületet, amelynek a mesterei lettek. Azért is fontosnak tartom a specializációt, hogy munka közben értsem, mit csinálnak a kutatók, mire kell figyelnem, hogy tudjak velük kommunikálni, és másoknak előadást tarthassak a témáról. Sokat tanulok a kutatóktól, olvasok, konferenciákra járok.

Miért a sarkvidéki jég érdekli?
Évekig az Egyesült Államokban dokumentáltam teknősmentési akciókat. Aztán már az első sarkvidéki utamon szerelembe estem a Jeges-tengerrel –no meg a jéggel. Az északi-sarkvidék fagyott állapotában mintha hóval borított szárazföld lenne, pedig igazából fagyott óceán, szüntelenül mozog. A jégpáncél is változik, töredezik, a darabokat egymásra tolják az áramlások. A fény beesési szöge és a felhőborítottság szerint a táj más-más színekbe burkolózik, lehet sárga, rózsaszín, szürke, kék és fehér is. Az ég kékjén és a jég fehérjén túl színek egész palettáját látni: a repedő jégben barnán, sárgán és kéken, zöldes, türkiz színben bukkan ki a tengervíz attól függően, hogy miként tükröződik benne az ég.

Nehéz volt alkalmazkodni a végtelen sötétséghez és csöndhöz?
Nekem onnan hazajönnöm volt inkább nehéz. Az Északi-sarkvidéken a sötétség magával ragad, varázslatos élményt nyújt, ezt az élményt sehol máshol nem lehet megélni. Tisztában voltam azzal, hogy ilyen alkalom aligha adódik még egyszer az életemben, mert télen jószerével csak úgy lehet odajutni az Északi-sarkra, ahogy a MOSAiC expedíció tette: a Polarstern kutatóhajó a jégbe fagyott, úgy sodródott egy éven át. Három és fél hónapot tölthettem ott, óriási öröm volt ezt megélni. Minden nap kimentem a jégre, a legzordabb időben sem húzódtam be a kajütömbe.

Mitől tartott a legjobban?
A visszaúton a fénnyel való találkozástól – bármilyen furcsa is. A koromfekete sarkvidéki sötétségbe fényt csupán a hajó reflektora és a résztvevők fejlámpája vet. Mintha a táj színházi díszlet volna, a fény kis pászmákban tűnik fel, a közönség pedig meghitt hangulatú félhomályban várja, hogy felgördüljön a függöny. Ezt az élményt éltem át, valahányszor kimentem a jégre dolgozni.

De miért is nem lehet télen eljutni az Északi-sarkvidékre?
A Jeges-tenger jege télen annyira vastag, hogy a legerősebb hajók is alig bírják áttörni. A MOSAiC expedíció azért lehetett ott télen is, mert egy teljes éven át tartott, hogy a kutatók felmérjék és megérthessék a Jeges-tenger éves ciklusát – ez nagyon fontos a klímaváltozás miatt.

A Déli-sarkvidékre még keményebb volt a felkészülés?
Sokkal könnyebb! Az Északi-sarkvidéken bármikor felbukkanhat egy jegesmedve, az emberre nézve az egyik legveszélyesebb állat, így minden terepi munkán őrt kell állítani. Biztonsági tréningeken vettem részt, lőni is kellett tanulnom. A Déli-sarkvidék, ahol csak pingvinek vannak, eleve egyszerűbb terep, mert oda is leginkább csak nyáron lehet utazni, amikor nincs olyan nagy hideg.

Nyaranta mennyire van hideg a Déli-sarkvidéken?
Mínusz 5–35 Celsius-fok között…

A teljes interjút elolvashatja a magazin 2022. decemberi lapszámában.