Képeivel az ősvadon védelmének fontosságára hívja föl a figyelmet
Hónapokon át kutatta azokat a klímaváltozással kapcsolatos témákat, amelyekkel látványosan illusztrálhatja az európai erdők állapotát. Ezek a természetbe tett túrák olykor emberpróbáló megmérettetések voltak, ám a Norvégiában élő Haarberg Orsolyában az átélt öröm mindig felül tudta írni a nehézségeket.
Milyen úton, hogyan jutott el idáig fotóskarrierjében?
A természetfotózás hobbinak indult Norvégiában, aztán tizenhét évvel ezelőtt, amikor már minden szabadidőmet erre fordítottam, azt tűztem ki célul, hogy próbálok megélni belőle. Azt viszont már álmomban sem gondoltam volna, hogy a személyes érdeklődésem nyomán Izlandra, a norvég partvidékére, a svédországi Laponia világörökségi területre szervezett útjaimon készült képek nagy terjedelemben helyet kapnak majd a National Geographic magazin amerikai kiadásában is.
Fotós hivatása, munkája melyik mozzanatát szereti a legjobban?
Az a legizgalmasabb, amikor először járok be egy számomra ismeretlen területet, és hagyom, hogy a természet inspiráljon az alkotómunkára. Persze az is nagyon jó érzés, amikor sikerül megörökítenem a táj báját, varázsát – azt, amit én érzek legbelül.
Az erdőtémában mi fogta meg a legjobban?
Úgy éreztem, nemcsak a klímaváltozás miatt rohamosan szaporodó problémákra, a válaszként kifejlesztett erdőművelési megoldásokra és oktatási célokra kell összpontosítanom, hanem be kell mutatnom az egészen napjainkig érintetlenül fennmaradt idős természetes erdőket is, ezeket a már fájóan ritka, varázsos élőhelyeket. Mindegyik olyan, mintha valamilyen szentélyben járna az ember.
Az idős erdők megőrzése több szempontból is nélkülözhetetlen a klímaváltozás elleni küzdelemben. Egyrészt óriási mennyiségű szenet tárolnak, másrészt a nagy fajgazdagság és a fák változatos koreloszlása miatt kevésbé károsodnak az erdőtüzekben és más környezeti ártalmak miatt.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy korábbi munkáim során, majd a National Geographic megbízása révén is tapasztalhattam az érintetlen erdők szépségét, ősi erejét, felsőbbrendűségét. Már régóta nem tekintünk magunkra a természet részeként. Az emberek többsége azzal sincs tisztában, hogy az érzékszervi élmények, a testi-lelki feltöltődés pótolhatatlan forrását veszítjük el, amikor felszámoljuk az idős erdőket, és gyorsan cserélődő ültetvényektől várjuk a megoldást korunk környezeti problémáira, pazarló életmódunk fenntartására. Meg akartam mutatni, hogy milyen felbecsülhetetlen értéket képviselnek az őseredeti erdők abban a világban, amelyben lassanként már minden természeti erőforrást
az ember szolgálatába állítunk, és így végső fokon csak rontunk saját életfeltételeinken…
A teljes interjút elolvashatja a magazin 2022. decemberi lapszámában.