Csendes gyógyulás

ÍRTA és FÉNYKÉPEZTE: ENRIC SALA

Ahhoz, hogy megértsük, mi is történt, egészen 2009 áprilisáig kell visszamennünk az időben.
Ekkor történt ugyanis, hogy összetrombitáltam egy csapatnyi fiatal, lelkes tengerbiológust, és
elindultunk első expedíciónkra a Csendes-óceán középső részén fekvő Kiribati-hoz, közelebbről a déli Line-szigetekhez. Az öt lakatlan sziget voltaképpen ősrégi tűzhányók csúcsa, amelyek 85-70 millió évvel ezelőtt emelkedtek a felszínre, alkottak az Egyenlítő vonalát átszelő, víz alatti gerincet (innen a nevük: Line, vagyis „vonal”).

Mivel nincs édesvize, a Vostok lakatlan, de a madaraknak és a ragacsos magvaik okán „madárfogó”-nak is nevezett, Pisonia nemzetségbeli fáknak így is kitűnő menedéke az apró, 24 hektárnyi szárazulat.

Forrás: Enric Sala

Enric Ballesteros tengerökológus mérőszalaggal és jegyzettömbbel a kezében lajstromozza az élővilágot a déli Line-szigetek egy egészséges zátonyánál.

Forrás: Enric Sala

Célunk a hely tengeri élővilágának tudományos feltérképezése volt. Akkoriban még alig rendelkeztünk ismeretekkel a szigetcsoportról. Odautunk hosszabb ideig tartott repülővel és
hajóval, mint az Apollo űrhajósainak elérniük a Holdat. A szigeteket övező vizeket a térkép egyöntetű kék színnel ábrázolta, ám a vízfelszín alatt káprázatos világ fogadott minket. Valóságos paradicsomra bukkantunk: mindenütt háborítatlan zátonyok, nagy halakkal teli
virágzó koralldzsungel. Akkora tömegben éltek ott a cápák és egyéb csúcsragadozók, hogy teljes biomasszájuk táplálékállataik össztömegét is meghaladta. Minden merülésen találkoztunk veszélyeztetett fajok képviselőivel, például a csaknem kétméteresre növő napóleonhallal.

A hősokkot túlélő más korallfajok lárvái megtapadtak a kemény algarétegen, hamar benépesítették a zátonyt.

Forrás: Enric Sala

A déli Line-szigetek átírták a korallzátonyokról alkotott képünket. Addig nem is sejtettük, milyen lehet igazából a romlatlan, ősi korallvilág. A sziget körül a halak lenyűgöző egyedsűrűségére könnyen akadt magyarázat: a Hawaiitól 3200 kilométerre délre fekvő szigetek vizeit – túl távol lévén mindentől – nem háborgatták halászhajók. Az viszont kérdés volt, hogy miként viseli ez a zátonyvilág a felmelegedést. 1997-ben és 1998-ban az El Niñóval érkező melegedési hullámok tömeges korallpusztulást okoztak szerte a Csendes-óceánon. Ennek ellenére 2009-ben a déli Line-szigetek korallrengetege még olyan jó állapotban volt, hogy azt gondoltuk, képes lesz dacolni a további melegedéssel – feltéve, hogy az ember más módon nem rongálja ezt a Páratlanul gazdag és sokszínű élőhelyegyüttest.

Montipora nembeli korallok lila polipjaikkal.

Forrás: Enric Sala

A 2015–2016-os El Niño jószerével az összes karfiolkorallt elpusztította, a Montipora-korallok viszont túlélték a vészt, a zátony így újjáéledhetett.

Forrás: Enric Sala

Vizsgálatainkra alapozva Kiribati kormánya a sziget 22 kilométeres körzetében megtiltotta
a halászatot és a vizek kiaknázásának minden más módját. Az általam indított Pristine Seas
projekt munkatársai boldogan értesültek a nagyszerű hírről. Fellélegeztünk: ez a korallvilág legalább megmenekült. És akkor jött a csapás. 2015-ben és 2016-ban rekordforró El Niño söpört végig a Csendes-óceánon. Ha a víz hőmérséklete huzamosabb ideig egy bizonyos érték fölé emelkedik, a korallok pusztulni kezdenek. A hősokk mértékét a kutatók a vészesen emelkedett vízhőmérsékletű hetek számában, az angol kifejezés rövidítésével DHW-egységekben (degree heating weeks) számolják. Az 1997–1998-as El Niño idején a déli Line-szigetek vizei 4 DHW-t szenvedtek el. A 2015–2016-os El Niño azonban már 15 DHW-t hozott – az időközben eltelt két évtized globális felmelegedésének tetejébe! Ez a hatalmas ugrás még minket is meglepett, noha már jól ismertük az óceánok melegedéséből fakadó veszélyeket. Az ausztráliai Nagy-korallzátony északi részén folytatott vizsgálatok kimutatták, hogy ott már a korallok kétharmada elpusztult. De vajon mi a helyzet a déli Line-szigetek zátonyvilágával?

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. januári lapszámában.