Hajtogatott jövőt ihlető origami

A papírhajtogatás művészete régi múltra tekint vissza, de újabban már a jövőbe is mutat. Az origami a tudományban és az iparban is új távlatokat nyitott.

ÍRTA: MAYA WEI-HAAS
FÉNYKÉPEZTE: CRAIG CUTLER
Az origami művészete a 17. század kezdetén már bizonyíthatóan dívott Japánban, a papírhajtogatás tudománya azonban jóval korábbi eredetű. Mivel a papír hajdan nagyon drága volt még, az első, egyszerű szabású origamikat főleg szertartásokon használták kellékként; például a tradicionális hím és nőstény origamipillangó, Ocso és Mecso rizspálinkás, szakés palackok dísze a sintó esküvőkön. Ahogy aztán a papír egyre olcsóbb lett, ajándékcsomagolásként, gyerekjátékként, sőt iskolai mértanórák szemléltető eszközeként is egyre népszerűbb lett az origami.


A papírhajtogatás mesterségét Josizava Akira emelte művészi szintre a 20. század közepén.
Valahány figurát tervezett, az ijesztő tekintetű, félelmetes küllemű gorillától a kunkori ormányú vidám kiselefántig mindbe életet tudott lehelni.
1954-ben kiadott első origamikönyvével mindenki számára elérhetővé tette ezt a művészeti ágat: a hajtogatásmódok általa kigondolt, pontozott vonalak és nyilak alkalmazásával magyarázó, könnyen érthető leírása is nagyban hozzájárult a ma is használt jelölésrendszer kialakításához.


Az 1950-es évek végén Josizava Akira origamialkotásai indították el útján Fusze Tomokót, aki ma Japán egyik legnevesebb origamiművésze. Gyermek volt még, diftériából lábadozott éppen, amikor apjától megkapta ajándékba Josizava második origamikönyvét. Sorban elkészítette a Josizava könyvében szereplő összes modellt, és azóta rajong az origamiért. „Olyan ez, mint valami igaz varázslat. Az egyszerű, sima papírlap csodálatos tárggyá lesz” – magyarázza. Számos fejlesztése mellett Fusze a moduláris origami terén elért eredményeiről is híres: több hajtogatott elemet illeszt egymásba, így rugalmasabb és összetettebb szerkezetű modelleket (például poliédereket – a szerk.) alkothat. Munkáira nem alkotásként tekint; azt mondja, ő csak felfedezi, ami már eleve bennük rejlik. „Egyszerre csak gyönyörű téridommá alakulnak.”


Bizony az origami térbeli alakzatokat vesz föl, méghozzá olyanokat, amelyek az Univerzum struktúráiban is föllelhetők – vegyük csak a földi élővilág olyanfajta, hajtogatódott alakzatait, mint amilyen a rügyből kibukkanó levél vagy a repülni készülő bogár kibomló szárnya…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. februári lapszámában.