Szeretni való, böszme manáti
Néhány évtizede Florida partjainál már kiveszőben volt ez a tengeri emlős. A védelmében tett intézkedések nyomán sorsa aztán jobbra fordult, de most megint pusztulóban a manáti.
ÍRTA: GENA STEFFENS
FÉNYKÉPEZTE: JASON GULLEY és ERIKA LARSEN
Az 1960-as években a manátik teljesen eltűntek Floridából. „Óriási öröm volt, ha csak egyet
is megpillantottunk” – meséli Powell, aki talán mindenkinél jobban ismeri ezeket a növényevő tengeri emlősöket. E-mailjei végén így néz ki az aláírás: „James Powell, Ph.D., a Clearwater Tengeri Akvárium elnöke és ügyvezető igazgatója”. De ő azt szereti, ha Buddynak szólítják.
A manáti, lamantin, avagy tengeritehén az állatok országának különös csoportját képviseli. Nem ragadozó, és nem prédaállat ez az akár 4 méteres testhosszt és 900 kilós testtömeget is elérő jámbor szerzet, élete evolúciós értelemben voltaképpen erőszakmentes. Floridai jelenléte a természetféltők igyekvésének iskolapéldája: az 1960-as években talán ezren sem lehettek már a floridai manátik, 6 évvel ezelőtt viszont már 7500 körül volt az egyedszámuk, mert élőhelyüket sikerült megvédeni, illetve helyreállítani, mert a rendeletek megtették hatásukat, kevesebb manáti vált hajógázolás áldozatává, és mert ez a fura jószág egyre népszerűbb, Crystal River pedig jószerével a világ manátifővárosa lett.
Ám minden siker dacára a floridai manátit ma újra veszélyek fenyegetik. Florida állam 22 millió lakosának háromnegyede a partvidéken, zömmel a manátik fő élőhelyei közelében él. Az emberi tevékenység tönkretette az itteni forrásvizeket, csatornákat és más vizes élőhelyeket. Az Indian River lagúna a manátik különösen fontos élőhelye Florida sűrűn lakott keleti partszegélyén, de immár évtizedek óta szennyezi a hulladék, az építkezések sittje, a farmokról és kertekből odaszivárgó műtrágya. Mindezen ártalmak miatt egyre pusztul a tengerifű, a manátik legfőbb étke. A lagúnában ezernél is több manáti pusztult el az elmúlt két évben. Sebesült és beteg egyedekből pedig egyre több kerül a manátik gyógyítására és rehabilitációjára specializálódott Lowry Park-i ZooTampába és az orlandói SeaWorldbe.
A média megfogalmazásában a manátivész a környezetpusztulás kongó vészharangja; ám
Powell nem győzi hangsúlyozni: a manátik rohamos fogyatkozása nem egy közelgő katasztrófa előjele, hanem már maga a katasztrófa…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. februári lapszámában.
Az év képei 2024
A National Geographic magazin fotósai fáradhatatlanul járják a világot, hogy megörökítsék a bámulatos tájakat és döbbenetes pillanatokat. A következőkben az idei esztendő legizgalmasabb képeiből tallózunk.
Mesélő kövek
Észak-Amerika őslakosai évezredeken át sziklarajzokon örökítették meg történeteiket. Egyre több ilyen ábrázolást fedeznek fel a kutatók, és azon is nagyon igyekeznek, hogy megismertessék a nagyközönséggel az egykor volt kultúrák örökségét.
Shackleton hajója: megvan végre!
Hogyan találta meg egy roncsvadász hajó elszánt csapata az 1915-ben elsüllyedt Endurance-t Antarktika jege alatt, és hogyan oldotta meg a sarkkutatás egyik rejtélyét?
A stressz ellenszere
A meditáció évezredes gyakorlata sokféle módon befolyásolhatja jótékonyan egészségünket, a stresszt és a szorongást is csillapíthatja.
A Notre-Dame feltámasztása
Öt évvel a tűzvész után Franciaország leghíresebb székesegyháza hamarosan ismét megnyithatja kapuit. Hogyan zajlott a bámulatos helyreállítás, miként teremtették meg újra a hely szakrális jellegét?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
