Fosztogató birodalmak

ÍRTA: ANDREW CURRY
FÉNYKÉPEZTE: RICHARD BARNES

A gyarmatosítás korában mániává lett a műkincsgyűjtés. A gyarmatosítókat eleve nem csak
a tudásvágy hajtotta, amikor felfedezőket, kalandorokat küldtek szét a világ eldugott zugaiba,
és a tárgyakat sem csak úgy, találomra szedték össze. Antropológusok, hittérítők, kereskedők,
gyarmati tisztviselők működtek együtt a múzeumokkal, szemelték ki és vitték Európába a csodás remekeket. A felfegyverzett expedíciók nemegyszer kurátorok kívánságlistáival indultak útnak.

Az Oxfordi Egyetem Pitt Rivers Múzeuma több mint félmillió relikviát őriz a világ minden tájáról. Nemrég az intézmény illetékesei bennszülöttek földi maradványait juttatták vissza Ausztráliába, és más országokkal is tárgyalásba kezdtek egyes tételek visszaadásáról.

Forrás: RICHARD BARNES

Valószínű, hogy 1907-ben a kameruni bamum nép uralkodójával, Ibrahim Njoyával is határozottan tudatták a német gyarmati tisztviselők: szép gesztus lenne, ha a közelgő születésnapjára ajándékkal lepné meg II. Vilmos német császárt. Nem is kerteltek: Njoya gyöngyökkel ékesített, díszes trónusának pontos másolatára gondoltak. A remekmívű trónszéket, amelyet Njoya királyi apjától örökölt, a támláját képező két oltalmazó figura után csak úgy nevezték: a Mandu Yenu.

Njoya addigra már többször elutasította a trón megvásárlására, illetve elcserélésére vonatkozó német ajánlatokat, de ezúttal kötélnek állt. Hogy miért, ma sem tudni. Talán mert a német gyarmatosítóktól fegyvereket kapott, hogy legyőzhesse ellenlábas szomszédait. Vagy talán félt, hogy baj lesz belőle, ha nem enged. Egy biztos: Njoya megbízta kézműveseit, hogy készítsenek másolatot a Mandu Yenuról, ám amikor már látszott, hogy így lekésik Vilmos születésnapját, Njoya az eredeti trónust adta oda – a műremek a mai napig a Berlini Néprajzi Múzeumban áll.

Miután apja 2021-ben elhunyt, Ibrahim Njoya dédunokája, a 28 éves Nabil foglalta el a bamum királyi trónt. A foumbani palota előtt beszélgetek vele; egykettőre előhúzza a mobilját, és mutat pár régi szelfit: fején a hajdani New Jersey Nets kosárlabdacsapat ellenzős sapkája – New Yorkban, Queensben járt főiskolára öt évig.

A Benini Bronzok egyike, a hamburgi MARKK Múzeum négyszáz éves kincse: harcos rántja le ellenségét a lóról.

Forrás: RICHARD BARNES

A mai idők Kamerunjában Nabil királyi címe erősen korlátozott jogkörrel és csupán jelképes
hatalommal jár, de népe nagy tisztelettel tekint rá. A bamumok hagyományai szerint minden
király az általa készíttetett trónussal adja tovább a hatalmát. Az eredeti Mandu Yenu a „hiányzó láncszem”, merthogy még mindig Berlinben van.
Nabil is azon a trónon ül, amelyet apja Készíttetett neki. Nem hibáztatja a németeket azért,
amit jó száz éve tettek, de szeretné visszakapni a dédapja trónját. „Nem él már senki, aki ott volt a történteknél. Senki. De én azt mondom, kötelességünk rendezni ezt az ügyet” – jelenti ki némi queensivel színesített franciás angolsággal.

A Mandu Yenunak és a bamum nép megannyi más remekének Nabil királyi atyja már új otthont, szemet gyönyörködtető múzeumot is építtetett a palotakertben. A kétfejű kígyót formázó építmény tetején igencsak élethű, szőrös lábú pók trónol – a kígyó és a pók is az erő, az éberség és a kemény munka ősi bamum jelképe. Nabil reméli, hogy a trónus hazahozatalával beírja majd a nevét a bamumok történelmébe…

A vigangók ma már műgyűjtők vágyott kincsei, a midzsikendák ezért éberen őrzik a visszakapott darabokat. A Kenya keleti részén, Chalami faluban élő Festus Thinga külön vasketrecet hegesztett, hogy az őseik szellemét hordozó oszlopokat védje az illetéktelen kezektől.

Forrás: RICHARD BARNES

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. márciusi lapszámában.