Hóba vesző álca

A havasi nyúl lételeme a téli zimankó. A felmelegedés így végzetes hatással lehet rá.

ÍRTA: CAL FLYN
FÉNYKÉPEZTE: ANDY PARKINSON
A Skót-felföld dimbes-dombos terepét gleccser gyalulta simára évmilliók alatt. Amerre csak a szem ellát, kopár hegyek görbítik magasba a hátukat. A vonulatok, gerincek karéja kör alakú völgykatlanokat fog közre; természet adta amfiteátrum mindahány.

Kétarcú ez a vidék. Nyár végén a táj csupa szín: a hangaszőnyeg pici, lila virágai váltakoznak fenyérmirtusz és kúszófűz zöldellő levélkéivel, áfonya és vörösáfonya kéken-bordón ragyogó bogyóival.


Röpke néhány hét múlik csak el, és ugyanezeket a hegyoldalakat már tömött fehér takaró borítja majd, óránként 160 kilométeres viharok korbácsolják a jeges havat, hordanak össze magas torlaszokat.

Ez itt az Eurázsia tundráin, alpesi és sarki régióiban egyaránt előforduló kisemlős, a havasi nyúl birodalma. Az Egyesült Királyság területén honos nyúlállomány 99 százaléka skótföldi illetőségű; legnagyobb számban a havasi nyúl az ország keleti felén ég felé törő Grampian-hegységben tanyázik.


2022 telén a Cairngorm-hegységben túráztam. A mély hóban botladozva gatyás hófajdot riasztottam föl; heves szárnycsattogással emelkedett a magasba, közben hangosan méltatlankodott, hogy pihenőhelyén megzavartam. Közeledtemet hallva több fehér bundájú nyúl is villámgyorsan elstartolt a völgykatlan felé. A völgy aljában aztán 180 fokos fordulattal fölfelé vették az irányt, és nemsokára eltűntek a hegygerinc mögött.

Amikor zordra fordul az időjárás, a havasi nyúl általában megül valamilyen vacokban, növények sűrűjében, sziklahasadékban, lejtők üregében keres magának menedéket. Meleget adó bundájában összegömbölyödve, fekete végű fülét lelapítva várja ki, míg enged a farkasordító hideg, csillapul a hóvihar. Gyakran napokig megbújik ilyenkor, legfeljebb a tagjait kinyújtóztatni vagy néhány falatot csipegetni bukkan elő nagy néha…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. márciusi lapszámában.