Fenntartható hangyamánia

ÍRTA: LUGOSI PÉTER
FÉNYKÉPEZTE: VÉGH LÁSZLÓ

A nyugati világ társadalmaiban nem igazán pozitív az ízeltlábúak megítélése, a pókoknak, kullancsoknak, csótányoknak, poloskáknak alig akad rajongójuk. A hangyák kivételt képeznek. Zavaró, ha a konyhában látjuk őket, de azért egyfajta tiszteletet érzünk irántuk – ki ne ismerné a híres La Fontaine-mesét? Vajon mi lehet e tiszteletünk magyarázata?

Ha világviszonylatban nézzük, akkor a szüntelenül dolgozó hangyák sok kultúrában a szorgalom megtestesítői. Társadalmi szervezettségük okán is gyakran vonunk párhuzamot köztük és az ember között, mert náluk is megfigyelhető a munkavégzés, a feladatok megosztása, a háborúskodás, az államépítés, az utódok nevelése. Mindezek a hasonlóságok azonban nemegyszer félre is viszik a gondolkodást, emiatt a tudományban nem is szeretik hangsúlyozni az ilyesmit, ám a laikust meg tudja ragadni a párhuzam.

A főiskolán pénzügy-számvitellel és gazdálkodásmenedzsmenttel foglalkozott. A hangyatenyésztés viszont ehhez képest sokak szemében afféle elvarázsolt, mondhatni „hangyás” hobbinak tűnik. Hogyan találkozott össze a két irány?

Az erőforrásokkal való gazdálkodás, a rendszerszervezés és a társadalomtudományi vonatkozások miatt van kapcsolódás a közgazdaság és a bolyok között. Persze érdeklődtem a természet iránt is, és a hangyákban egyfajta eszközt láttam meg a fenntarthatósági üzenet átadásához. Az tetszik a tartásukban, hogy az ember belevág hobbiként, és végül azon kapja magát, hogy a várost, a természetet járva kutatja a rovarokat, túrázik, tanul a környezetükről. Összességében talán mégis a hangyák szerveződése fogott meg, amelyhez foghatót más állatoknál nem láttam.
Lenyűgözött a diverzitásuk is – a rovarvilág egyik legcsodálatosabb tulajdonsága éppen ez a sokszínűség. Gazdasági oldalról indultam, ám beletanultam a biológiába is, ma már fotózom is a hangyákat, videókban mutatom be a tartásukat, és könyvet is írtam a hazai fajokról.

Régebben volt egyfajta szakadék a szakemberek és a lelkes amatőrök között, mára azonban sok területen egyre inkább összekapcsolódik a két világ. Ön mit tapasztal?

Több hazai egyetemnek is adtam már hangyákat, például kutatási célokra, igyekszünk mindig segíteni egymás munkáját. A szakemberek publikációiból sokat tanulhatnak a hobbisták is. Én alapvetően nem tudománnyal, hanem ismeretterjesztéssel foglalkozom, próbálom átadni a tudományos ismereteket a szélesebb közönségnek. Az a tapasztalatom, hogy külföldön azért nyitottabbak a kutatók, de bízom benne, hogy idővel itthon is javuló tendenciát tapasztalhatunk.

A felfedezés vágya is hajtja, avagy inkább a meglévő tudás gyakorlati hasznosítására törekszik?

Tudományos céljaim nincsenek, de hobbiszinten foglalkoztat egyebek közt a hazai fajok elterjedése, gyakorisága. Magam is gyűjtök információkat, amihez elérhetők már nyilvános
adatrögzítő oldalak. Régen ezt a tevékenységet a szakemberek keserves, évtizedes munkával tudták csak elvégezni, mostanra ez leegyszerűsödött.
Számomra mégis az a leglényegesebb, hogy a hangyákkal kapcsolatos tudáskincs a nagyközönséghez is eljusson, mert kulcsfontosságúnak gondolom, hogy megismertessük az emberekkel a természet működését…

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. áprilisi lapszámában.