Elefántok és ember: lehet jobb a viszony?

Gyorsan megtanultak a közelségünkben élni. Mi vajon tudunk-e alkalmazkodni hozzájuk?

ÍRTA: SRINATH PERUR
FÉNYKÉPEZTE: BRENT STIRTON
A gyorsan terjeszkedő városok és az infrastruktúra szaporodó létesítményei széttagolják, egymáshoz többé nem kapcsolódó foltokká zilálják az elefántok élőhelyeit. További veszélyforrás, hogy az inváziós növények kiszorítják az elefánt régi táplálékforrásait. Bár pontos adatok nemigen állnak rendelkezésre, napjainkban jó esetben 50 ezer ázsiai elefánt él még a természetben, ebből 30 ezer Indiában. A kutatók és a környezetvédők egyaránt úgy látják, az ázsiai elefánt faja már csak akkor maradhat fenn, ha sikerül megtalálni a problémamentes együttélés módját.


Ettől viszont még messze vagyunk. Az elmúlt három évben Srí Lankán legalább ezeregyszáz
elefántot pusztítottak el, ugyanebben a három esztendőben közel négyszáz ember lett elefánttámadás áldozata. Indiában 2018 és 2020 között háromszáz elefánt pusztult el, és ezernégyszáz ember vesztette életét elefánttámadásokban. A súlyos sérülések és halálesetek látványosan bizonyítják, mennyire veszélyes lehet, ha ugyanazon területekért verseng ember és elefánt. Ahhoz, hogy békésen megférjünk ezzel az okos és igencsak alkalmazkodóképes állattal, meg kell ismernünk társas élete mozgatórugóit. Az ázsiai elefántnak, főként a terepvizsgálatokban, hosszú időn át kevesebb figyelmet szenteltek a kutatók, mint afrikai rokonának. Az elmúlt húsz évben azonban néhány elszánt kutató igyekezett behozni a lemaradást, és közben kiderítette, hogy az ázsiai elefánt sokban különbözik az afrikaitól.
Prithiviraj Fernando már jó harminc éve tanulmányozza az ázsiai ormányosokat, elsősorban
Srí Lankán, ahol a hatezresre becsült elefántpopuláció 70 százaléka kénytelen emberekkel osztozni a földterületen. A száraz évszakban sok tározóból leeresztik a vizet, a helyükön zöldbe boruló mezsgyék pedig csábítják a behemótokat. „Az ázsiai elefánt peremfaj” – jelenti ki Fernando. Vagyis az erdőszegélyeken is jól érzi magát. Szeles, napsütéses szeptemberi délután Srí Lanka északi-középső részén, a Kaudulla-víztározót övező Kaudulla Nemzeti Parkban. Mostanra a víz leapadt, a nyomában maradt lapályon 23 elefánt habzsolja a friss füvet.


Fernando közösen vezeti a Centre for Conservation and Research (CCR) természetvédő szervezetet feleségével, Jennifer Pastorinivel, aki szorgosan fényképezi az elefántokat, sőt videófelvételeket is készít róluk. Adatokat gyűjtenek az ormányosok fizikai állapotáról, társaikkal és az emberrel történt összetűzéseik nyomairól, hogy minél többet megtudjanak társas életükkel és szokásaikkal kapcsolatban.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. májusi lapszámában.