Erdőből a fazékba
Milliók igyekeznek vadhússal fedezni napi fehérjeszükségletüket, ám ezzel egészségüket és az élővilágot is veszélyeztetik. Helyettesíthető-e a „bushmeat” egyéb élelmiszer-alapanyagokkal?
ÍRTA: RENE EBERSOLE
FÉNYKÉPEZTE: BRENT STIRTON
Brazzaville-ben, a Kongói Köztársaság fővárosában szombat délelőtt is pezseg az élet. A színes napernyők kavalkádja alatt megbúvó Poto Poto piac portékájukat kínáló árusok zsivajától hangos. Van itt minden: füstölt hal, papaya, padlizsán, ruhanemű, iskolaszer, gumipapucs.
A sorok között kószáló Honor Toudissa megtorpan egy standnál, két méretes törpeharcsát áll neki mustrálni egy vízzel alig töltött dézsában. Hét dollárt ad a két harcsáért, szól oda Toudissa a rózsaszín trikós, sárga kendős asszonynak.
Az üzlet gyorsan megköttetik: a kofa fatőkére teszi, és egy késsel lefejezi a harcsákat. Nyissz!
Toudissa ismert ember, szerepelt már a kongói televízióban, és több nemzetközi főzőversenyen is részt vett. Most a hagyományos liboké elkészítéséhez vásárol friss törpeharcsát. Először fokhagymával, borssal és bazsalikommal ízesített olajban pácolja, aztán nyílgyökérlevélbe csomagolja, zsineggel átköti, és faszénparázs fölött megpárolja a halat. Marhahúst is vesz, de csakis természetes viszonyok között legeltetett kongói állatok húsát, nem németországi, brazíliai és más messzi „szarvasmarhagyárak” import termékét.
Beszerez még gyömbért, újhagymát, és persze az ínyencfalatnak számító tücskökről és bogárlárvákról sem feledkezik meg – azok is jól jönnek a zöldmangósalátához és a csokis desszerthez.
Tizenegy esztendeje, amikor egy lőszerraktár felrobbanása 246 áldozatot követelt Brazzaville-ben, a séf népszerű étterme, az Espace Liboké is romba dőlt. Azóta Toudissa új vállalkozásokba fogott; a legújabbal bizonyítani akarja, hogy lehet ízletes kongói ételeket készíteni vadhús, vagy ahogy sokan nevezik, „bushmeat” – azaz bozóthús – nélkül is. Persze antilop, majom és bojtosfarkú sül, a mára veszélyeztetetté lett gorilla, elefánt és tobzoska húsából mindig is került a helyiek asztalára. Toudissa azonban véget akar vetni ennek. „Óriási veszteség lesz az embernek, ha kiirtunk minden állatot – magyarázta a zsúfolt piaci standok között sétálva. – Én csak természetes ételeket kínálok. Az alapanyagok közvetlenül a vízből, a földből, az erdőkből érkeznek. Bozóthús nincs egyikben sem.”
Toudissa részese a vadvilágot az orvvadászattól és egyéb veszélyektől oltalmazó, New York-i székhelyű vadvédelmi társaság, a WCS kongói kampányának. A program nem szabja meg, hogy mit egyen, és mit ne egyen Kongó népe; pozitív üzeneteket közvetít, nem tilalmakat állít, a térség konyhaművészetét népszerűsíti, plakátokkal, tévéreklámokkal…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. júniusi lapszámában.
Festői látvány, fakó színek
Álomszerűen idilli képek a színes fotográfia hőskorából. Hogy mi voltaképpen az autokróm képek titka? A burgonyakeményítő.
Élet a vadonok vadonában
Mozambik a helyieket érdekeltté téve oltalmazza legnagyobb vadvédelmi területét.
Szellemerdők
Némelyik mocsárciprus már évezredek óta őrzi a tájat. Ha jobban megismerjük őket, a mi fajunk jövőjéről is elárulhatnak egyet-mást.
Arany kupola alatt
A jeruzsálemi Sziklamecset az iszlám egyik fő szent helye, és igazi építészeti remekmű. A kutatók páratlan lehetőséghez jutottak, végre felfedhetik rejtett titkait.
Menteni a menthetőt
A hazai és a közeli országokban működő állatkertek munkatársai megannyi szokatlan, olykor kockázatos esettel találkoznak, akár emberi mulasztás akár háború vagy természeti katasztrófa az ok, minden mentés egyedi eset. Erről beszélgettünk Sós Endrével, a Budapesti Állat- és Növénykert főállatorvosával.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
