Harmóniában élnek
Noiva do Cordeiro falu valóban létezik, de a mendemondák túloznak. A Brazília délkeleti zugában élő közösségről szélsőségesen fogalmazó újságcikkek sora jelent meg, és ezeket a média világszerte átvette.
ÍRTA: PAULA RAMÓN
FÉNYKÉPEZTE: LUISA DÖRR
Van egy falu Brazíliában, Noiva do Cordeiro a neve, amely arról nevezetes, hogy lakói nőuralomban élnek, a falu lányai-asszonyai fiatalok, szépek és kemények: a tűzrőlpattant fehérnép akár el is kergeti hites urát, ha más, neki tetsző férfit akarna vendégül látni és a kegyeibe fogadni.
Nos, Noiva do Cordeiro falu valóban létezik, de a mendemondák amúgy túloznak. A Brazília
délkeleti zugában élő közösségről szélsőségesen fogalmazó újságcikkek sora jelent meg, és ezeket a média világszerte átvette – a képtelen sztori bő egy évtizede kering már az interneten. A háromszázötven lelket számláló Noivában nagyjából ugyanannyi nő meg férfi él. A férfiak zöme valóban családjától távol kénytelen tölteni az idő jó részét, mert a közeli városban dolgozik; a nők túlnyomó többsége viszont a közös kezelésben álló faluban talál magának munkát. Tény ezzel együtt, hogy Noiva do Cordeiro lányai-asszonyai, legyenek bár ifjak vagy idősek, fikarcnyit sem bánják a bizarr hírek terjedését, sőt rendkívüli módon büszkék szülőfalujukra.
A történet úgy kezdődött, hogy a 19. század vége táján egy lázadó fiatal nő az egyházzal és a társadalommal dacolva megalapította a szabad szellemű falut: Noivát. Ma egy 78 esztendős asszony, az alapító unokája vezeti a közösséget. Maria Senhorinha de Lima a portugál gyarmatosítók macho gondolkodása és a római katolikus vallás dogmái által irányított 19. századi Brazíliában nőtt fel. Szülei házasságba kényszerítették, de szerelme, bizonyos Chico Fernandes három hónap után elszöktette; büntetésképpen az egyház Mariát, sőt utódait is negyedíziglen kiátkozta. Maria és Chico végül Minas Gerais államban telepedett le. Többen, köztük az egyház által kitaszított más nők is csatlakoztak hozzájuk; közösségüket a nemek közötti egyenlőség és a vallásszabadság jellemezte.
Kiátkozottként hosszú ideig sanyarú körülmények között kellett élniük. A külvilág előtt bűnösnek ítélt, megbélyegzett nőknek bizony volt félnivalójuk, ha nagynéha elhagyták a falut, gyerekeiket pedig, akik szomszédos városokban jártak iskolába, „ribancfattyú”-nak csúfolták, és kiközösítették. „Nagyon rossz volt mindezt átélni” – emlékszik vissza a keserű időkre Marcia Fernandes, Maria Senhorinha de Lima egyik leszármazottja…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. júniusi lapszámában.