Fosszíliák szerelmese

„Aki amatőrként ír cikket, mint én, annak különösen igényesnek kell lennie. Véletlenül sem maradhat a szövegben pontatlanság, mert az támadási felület" - vallja Fitos Attila amatőr őslénykutató.

AZ INTERJÚT KÉSZÍTETTE: HIVER’T-KLOKNER ZSUZSANNA
FÉNYKÉPEZTE: KURUCZ ÁRPÁD
Tizenhat évesen felfedezett egy őskrokodilt. Mi kell ahhoz, hogy ezek után valaki ne legyen paleontológus?
Megélhetési forrásként az informatikát kötöttem össze másik szenvedélyemmel, az utazással. Tény, hogy mindig is vonzott az őslénykutatás. Hat-hét éves lehettem, amikor megláttam egy félig feltárt Triceratops-csontváz képét egy magazinban, és ettől felbuzdulva a homokozólapátommal megcéloztam a közeli játszótér szánkózódombját – a formája alapján egyértelműen egy Brontosaurust…! Sikerült is kiásnom egypár csontot, alighanem valamelyik környékbeli Buksi ebédmaradékát.
Nem dinoszauruszt talált tehát, de ez nem szegte kedvét, ugye?
Annyira nem, hogy a gimnáziumban is földtudományi fakultációra jártam, tanultam őslénytant és geológiát, rengeteget olvastam. Gyakran húztam túrabakancsot, és jártam az erdőket-hegyeket, gyűjtöttem a kövületeket. A Gerecse hegység jura időszaki képződményeiből számtalan gerinctelen állat maradványa, ammonitesz, csiga, pörgekarú, nautilusz kerül elő. A jura a földtörténet középkorán belül úgy 200 millió éve kezdődött, és 145 millió évvel ezelőtt ért véget, tehát 55 millió éves periódus volt, de Magyarország területén egészen 1996-ig nem sikerült ebből az időszakból nagyobb gerinces állat testfosszíliáját feltárni – az én őskrokodilom volt az első.
Voltaképpen hogyan talált rá erre a szenzációs kövületre?
Felnőtt fejjel bizonyosan nem sikerült volna, mert akkor már ismertem a jogszabályokat. Ám tizenhat évesen még fogalmam sem volt semmi efféléről. Éppen megint a Gerecsébe indultunk hegyibringával túrázni az unokatestvéremmel, és – mivel nem voltunk tisztában vele, mit is jelent az, hogy „fokozottan védett természeti terület”, és akkoriban ez nem is volt rendesen kitáblázva – a Nagy-Pisznice egy rég felhagyott kőfejtőjénél lyukadtunk ki, és ott a törmelékben találtam néhány szokatlan formájú kődarabot. Az egyik egy jókora fognak, a másik meg borda darabjának tűnt. Haza is vittem mindkettőt alaposabb tanulmányozásra.
Kinek mutatta meg aztán a leleteit?
Először a tapasztalt lábatlani kövületvadásznak, Sirányi Zoltánnak. Aztán, már később, Kordos László professzor a Földtani Intézetben megállapította, hogy egy jura időszaki krokodil csontdarabjaira bukkantam. A professzor szakmai támogatásával elvégeztük a teljes leletmentést; nagyjából kétszáz csontdarabot sikerült rendkívül óvatosan kifejtenünk a lelőhely márgás kőzetéből, és dokumentáltuk is a feltárást az intézet számára.
Hova került a lelet?
Na, ez kalandos történet. Mai fejjel a leleteket elvittem volna az MTM-be, a Természettudományi Múzeumba, mert a Magyarország területén előkerülő minden fontosabb ősmaradvány a tudományt, vagyis az MTM-et illeti meg. Sajnos a dolog nem így alakult. A krokodilt egy saját őslénytani kiállítás keretében, szintén a Földtani Intézet támogatása mellett, az esztergomi Vármúzeumban mutattuk be. A kiállítás megnyitójára váratlanul betoppant a Természetvédelmi Hivatal képviselője, és ott helyben jegyzőkönyvbe vétette, hogy a fosszíliákat lefoglalja az MTM számára.
Ez kijózanító élmény lehetett…
Kamaszként még nem igazán tudtam, hogyan mennek a dolgok a tudományban. Ám ez valóban nagyban közrejátszott abban, hogy érettségi után nem a geológusi pályát választottam.
Ám egy olyan szenvedélyt, amilyen a fosszíliavadászat, legfeljebb ideig-óráig lehet félbehagyni, nemde?
Szép lassan újrakezdtem, nemcsak a fosszíliagyűjtést, az őslények történetével való foglalkozást is. Időközben repülőjegy-értékesítéssel foglalkozó turisztikai szakember lettem, ennek kapcsán a 2000-es évek elején összehozott a sors Főzy Istvánnal, az MTM paleontológusával, akivel barátok is lettünk. Ma már jószerével mindenkit ismerek a kutatók közül, amatőrként is be tudtam kerülni a szaktudomány vérkeringésébe, az éves őslénytani vándorgyűlésen is rendszeresen megfordulok. Még 2012-ben elindítottam a Paleotóp Őslényblogot, az őslénytan világából osztok meg és mutatok be rendszeresen érdekességeket, újdonságokat. Ma már 16 ezer követőm van.
Hogyan tanult bele a blogírásba?
Tömérdek időt és energiát fordítok egy-egy ismeretterjesztő cikk összeállítására, minden adatot, részletet nagy gonddal ellenőrzök, hiába készül laikusoknak az anyag. Aki amatőrként ír cikkeket, mint én, annak különösen igényesnek kell lennie. Véletlenül sem maradhat a szövegben pontatlanság, mert az támadási felület a kritikusoknak. Így van ez, pedig az őslénytan nem orvostudomány, nem múlik emberélet egy-egy kisebb tévedésen. Most tessék elképzelni, micsoda alaposság kell egy akadémiai publikációhoz!
Ha jól tudom, végül önről nevezték el azt a bizonyos krokodilt.
Kordos László első, 1998-ban francia nyelven kiadott rövid ismertetője után bő egy évtizednyi csend állt be, majd Ősi Attila geológus-paleontológus kezdett foglalkozni a leletanyaggal, és 2010-ben még az azóta általánosságban érvénytelenített Steneosaurus nembe sorolta az őskrokodilt – azzal a megjegyzéssel, hogy nagy méretével elüt a korábbról ismert példányoktól.
Jó húsz évvel a felfedezés után, 2017-re készült el a leletegyüttes akadémiai igényességű elemzése Ősi Attila, Rabi Márton, Galácz András és az Edinburgh-i Egyetem tengeriőskrokodil szakértője, Mark T. Young közös munkája nyomán. Kiderült, hogy az állat új nem és új faj képviselője, a krokodilok tengeri alkalmazkodásának egy izgalmas átmeneti alakja. Így kapta a Magyarosuchus fitosi nevet.
Miért tartott az elemzés húsz évig?
Meghökkentő lehet, de őslénytan nélkül voltaképp nincsen bányaművelés. A második világháború után nálunk is föllendült az iparosodás, nyersanyagokra, szénre, ércre, kőolajra volt szükség. A vájár pedig nem találomra kezd ásni, mivelhogy a kőzeteket jól ismerő paleontológusok, geológusok mondják meg, hol és mit érdemes keresni. Az őslénytan ebből a szempontból a 20. század második felében segédtudomány, eszköz volt…
A teljes interjút elolvashatja a magazin 2023. júniusi lapszámában.