Cuki, prémes zabagép

Tengeri vidrák vettek a birtokukba több tengerparti zugot Kaliforniától Alaszkáig. Korántsem mindenki örömére.

ÍRTA: CYNTHIA GORNEY
FÉNYKÉPEZTE: RALPH PACE és KILIII YÜYAN
Újszülöttként nagyjából 2 kilogrammot nyom a tengeri vidra, és olyasforma, mint egy pici gombszemekkel világba bámuló szőrös kispárna. A következő hónapokban még mindenben anyjára van utalva, nem csupán a táplálékszerzésben, de a túlélés egyéb alapelemeinek elsajátításában is, mivel az apavidra nem vállal részt a gondozásában. A vidrabébi még nem tudja, hogyan hozza fel a kagylót a víz mélyéből, hogyan roppantsa össze a rák páncélját, milyen a jó zúzókő, és úszás közben hogyan kell a hóna alá fognia. Meg kell tanulnia bundája tisztán tartásának és ápolásának fortélyait, nemkülönben azt, hogy időről időre levegőt kell fújnia az aljszőrzetébe, hiszen nincs szigetelő zsírrétege; tömött bundája tarthatja csak melegen a hideg vízben, ahol ideje nagy részét tölti, és ha kisebesedik a bőre, hiányossá válik a szőrzete, egykettőre halálra fagy a Csendes-óceánon.


A Monterey Bay Aquarium munkatársai immár az intézmény 1984-es megnyitása óta kísérleteznek tengeri vidrák rehabilitálásával és visszatelepítésével. A kaliforniai tengeri vidra utolsói közül sokan Monterey partjai közelében éltek; a kutatók déli tengeri vidra néven különböztették meg őket a kanadai határvidéken és följebb honos északi rokonaiktól.

A Monterey Bay Aquarium idővel széles körű vidramentő és rehabilitációs tevékenységbe fogott, a látogatóktól elzárt egyik rész vidrabébiosztály lett. Mivel az egészséges kölyköknek is meg kellett tanítani a túlélés fortélyait, a vidrakutatók idővel már afféle dadaként is működtek. Az intézményben töltött első éveiben Mayernek is sokszor kellett az éjszakai műszakban nyűgös bébiket nyugtatgatnia és cumisüvegből etetnie. Gyakran megesett, hogy kivitt magával egy-egy kölyköt az öbölbe, és búvárruhájára súlyokkal megtűzdelt övet csatolva mutogatta a víz felszínén lebegő kicsinek, miképpen kell alámerülni a kagylókért. Hogy a demonstráció még inkább szülői jellegű legyen, a figyelő kis vidrák előtt gyakran foggal harapta ki a megfogott rák páncélját, vagy háton úszva, a mellkasára tett kövön törte fel a kagylót. „Meg kellett mutatnom nekik, milyen tengeri vidrának lenni. A kicsik pedig állhatatosan követtek mindenhova. Ha akarom, se veszíthettem volna el őket” – meséli Mayer. Mindeközben az intézmény kutatói és vidragondozói is rengeteget okultak.

Mivel nem tett volna jót, hogy védenceik az ember látványát és testszagát a jóval, a biztonsággal és a táplálékkal társítják, különleges álcaruhát, ahogy tréfásan emlegették, Darth Vader-hacukát ötlöttek ki: fekete maszk, kesztyű és sötét lebernyeg fedte minden porcikájukat. És mert a vidrakölykök és a velük dolgozók között minimálisra igyekeztek csökkenteni a rehabilitáció szempontjából kockázatokat rejtő személyes viszonyt, a kutatók idővel igyekeztek mindinkább átruházni a kicsik nevelésének-tanítgatásának teendőit a Monterey Bay Aquarium felnőtt vidravédenceire – azokra a mentett nőstény vidrákra, akik ilyen vagy olyan okból nem voltak visszatelepíthetők, ugyanakkor ösztöneiktől hajtva készek voltak pótanyaként működni, a sajátjukként tanítgatták a kölyköket, mutogatták nekik, mi módon lehet táplálékot szerezni, a testüket melegen tartani, a fajtársakkal viselkedni. Amint összehozták őket egy-egy kicsivel, az anyapótlékok tudták, mi a teendőjük, rögvest munkához láttak. Egyetlen más tengerbiológiai intézményben sem próbálkoztak addig hasonló kísérlettel a szakemberek…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. júniusi lapszámában.