Az Amazonas első mesemondói

Csodás, mesélő sziklarajzok Amazóniában, a tepuik kövén.

A sámán azt tanácsolta, hogy biztonságos visszatérésünk, következésképpen a szellemek jóakaratának elnyerése érdekében áldozzunk, éspedig nem egyebet, mint dohányt – megannyi amazóniai őslakos törzs istenített növényét.

Így hát a kolumbiai Serranía de Chiribiquete Nemzeti Parkban és ott egy homokkő szikla tövében Carlos Castaño-Uribe régész most vastag szivarokat osztogat, akkorákat, hogy egy pókerpartin is jól mutatnának. Rágyújtunk, szorgosan pöfékelünk, mindent beborít a füst. Aztán tenyerünket a sziklára szorítva nekiállunk fohászkodni, soroljuk kívánságainkat.
Castaño-Uribe a végén nagy füstfelhőt bodorít a fejünk fölé – biztos, ami biztos.

Most már indulhat az expedíció. Maroknyi csapattal jöttem: Castaño-Uribe mellett velünk van Fernando Trujillo hidrobiológus, a National Geographic Társaság ösztöndíjasa, továbbá több kolumbiai hegymászó és dzsungelszakértő, akik abban segítenek, hogy ne tévesszünk utat a turisták számára tiltott területen, a járatlan vadonban. Mi vagyunk a kilencedik expedíció, amely engedélyt kapott, hogy felkereshesse Kolumbia legnagyobb, sűrű esőerdővel teli, táblahegyekkel, tepuikkal szabdalt nemzeti parkját. Több mint 75 ezer sziklarajzot fedeztek fel itt, amelyekhez a festék porrá zúzott hematitból, vörösvasércből készült. E különleges festmények, az Észak-, Közép- és Dél-Amerikában máig föllelt legősibb történetmesélő ábrázolások miatt vagyok most itt.

Az Amazonas-vidék első képes mesemondói állatokat, növényeket, emberalakokat és alakzatokat, formákat festettek annak idején a magasba törő, pőre szirtfalakra. Az egyik leggyakoribb alak, a jaguár különleges vonal- vagy rácsmintázattal jelenik meg a képek között.
Fotósként munkáim általában a víz alatti világba vezetnek. Hogy most miért mászom hegyet egy esőerdőben? Azért, hogy teknősöket, kajmánokat, anakondákat, halakat lássak…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. júliusi lapszámában.