Felfedezések újdonatúj kora
Az ember ösztöneiben kódolt felfedező.
ÍRTA: NINA STROCHLIC
FOTÓKOLLÁZSOK: NEIL JAMIESON
Az amerikai telepesek egyik hajdani nevezetes útvonala, az Oregon Trail mentén mindössze egy múzeum található, amely az őslakosok szemszögéből mutatja be a fehér ember nyugati irányú terjeszkedésének történetét. Oregon állam Washington és Idaho által határolt csücskében ez a bizonyos faburkolatú, galériáknak és interaktív kiállításoknak otthont
adó, zegzugos épület állít emléket az őslakosok örökségének, és gyászolja, ami a pionírok érkezésétől fogva odaveszett.
A látogatók a hosszú rámpa végén egy „indián internátus” téglaburkolatú homlokzatához, pontosabban annak megépített másolatához érkeznek; ilyen internátusokban nevelték és térítették át, asszimilálták erőszakkal az őslakosok gyermekeit. Száz éve internátusba hurcolt indián gyerekek néznek ránk az életnagyságú fotókról: egyenruhájukban úgy festenek, mintha gyerekkatonák lennének. „Azt mondták, írjuk meg mi magunk a históriánkat, ha azt akarjuk, hogy igaz módon és jól legyen elmesélve” – mondja Bobbie Conner, akivel a Tamástslikt kulturális intézet konferenciatermében beszélgetünk. Az általa vezetett központ az Umatilla rezervátumban, a kajúz, jumatilla és valavala törzs otthonában működik. „Ez a történet egyidős az emberiséggel: a hódításról szól.”
A felfedezések története általában kétpólusú. A felfedező és a magas hegy. A felfedező és a távoli sziget. A felfedező és az ismeretlen törzs. A hódító és a legyőzött. Manapság azonban a felfedezés már jóval tágabban értelmezett fogalom. Felfedezzük a testünket, a származásunkat, az értelmi képességeinket, az otthon fogalmát. Felfedezzük a történelmet és azt is, hogy ki mesélheti el. A felfedező volt már kalandor, showman, természetbúvár, és most itt az új archetípusa: a békéltető – aki segít megérteni, hogy miként jutottunk ide. Az a pionír, aki átvizsgálja és újraírja történelemkönyveinket, abban a reményben, hogy a múlt így nem ismétlődhet többé. Amikor sor kerül erre a beszélgetésre Connerrel, jómagam immár hat hónapja várom szűkebb pátriámban, Oregonban a koronavírus-járvány lecsengését. A National Geographic magazin számára évekig írtam tudósításokat olyan egzotikus helyekről, mint Dél-Szudán eldugott mocsarai, az Egyesült Államok és Mexikó sivatagos határa és Kelet-Kongó hegyei; most pedig a négy fal között kellett szembesülnöm a jól megszokott otthon unalmával. Mivel távolabb nem utazhattam, a közelben kezdtem el nézelődni, és hamarosan Oregon állam határánál találtam magam, ahol egy idő után igencsak megkérdőjeleződtek a felfedezésről addig vallott nézeteim…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. júliusi lapszámában.
Festői látvány, fakó színek
Álomszerűen idilli képek a színes fotográfia hőskorából. Hogy mi voltaképpen az autokróm képek titka? A burgonyakeményítő.
Élet a vadonok vadonában
Mozambik a helyieket érdekeltté téve oltalmazza legnagyobb vadvédelmi területét.
Szellemerdők
Némelyik mocsárciprus már évezredek óta őrzi a tájat. Ha jobban megismerjük őket, a mi fajunk jövőjéről is elárulhatnak egyet-mást.
Arany kupola alatt
A jeruzsálemi Sziklamecset az iszlám egyik fő szent helye, és igazi építészeti remekmű. A kutatók páratlan lehetőséghez jutottak, végre felfedhetik rejtett titkait.
Menteni a menthetőt
A hazai és a közeli országokban működő állatkertek munkatársai megannyi szokatlan, olykor kockázatos esettel találkoznak, akár emberi mulasztás akár háború vagy természeti katasztrófa az ok, minden mentés egyedi eset. Erről beszélgettünk Sós Endrével, a Budapesti Állat- és Növénykert főállatorvosával.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
