Felfedezések újdonatúj kora
Az ember ösztöneiben kódolt felfedező.
ÍRTA: NINA STROCHLIC
FOTÓKOLLÁZSOK: NEIL JAMIESON
Az amerikai telepesek egyik hajdani nevezetes útvonala, az Oregon Trail mentén mindössze egy múzeum található, amely az őslakosok szemszögéből mutatja be a fehér ember nyugati irányú terjeszkedésének történetét. Oregon állam Washington és Idaho által határolt csücskében ez a bizonyos faburkolatú, galériáknak és interaktív kiállításoknak otthont
adó, zegzugos épület állít emléket az őslakosok örökségének, és gyászolja, ami a pionírok érkezésétől fogva odaveszett.
A látogatók a hosszú rámpa végén egy „indián internátus” téglaburkolatú homlokzatához, pontosabban annak megépített másolatához érkeznek; ilyen internátusokban nevelték és térítették át, asszimilálták erőszakkal az őslakosok gyermekeit. Száz éve internátusba hurcolt indián gyerekek néznek ránk az életnagyságú fotókról: egyenruhájukban úgy festenek, mintha gyerekkatonák lennének. „Azt mondták, írjuk meg mi magunk a históriánkat, ha azt akarjuk, hogy igaz módon és jól legyen elmesélve” – mondja Bobbie Conner, akivel a Tamástslikt kulturális intézet konferenciatermében beszélgetünk. Az általa vezetett központ az Umatilla rezervátumban, a kajúz, jumatilla és valavala törzs otthonában működik. „Ez a történet egyidős az emberiséggel: a hódításról szól.”
A felfedezések története általában kétpólusú. A felfedező és a magas hegy. A felfedező és a távoli sziget. A felfedező és az ismeretlen törzs. A hódító és a legyőzött. Manapság azonban a felfedezés már jóval tágabban értelmezett fogalom. Felfedezzük a testünket, a származásunkat, az értelmi képességeinket, az otthon fogalmát. Felfedezzük a történelmet és azt is, hogy ki mesélheti el. A felfedező volt már kalandor, showman, természetbúvár, és most itt az új archetípusa: a békéltető – aki segít megérteni, hogy miként jutottunk ide. Az a pionír, aki átvizsgálja és újraírja történelemkönyveinket, abban a reményben, hogy a múlt így nem ismétlődhet többé. Amikor sor kerül erre a beszélgetésre Connerrel, jómagam immár hat hónapja várom szűkebb pátriámban, Oregonban a koronavírus-járvány lecsengését. A National Geographic magazin számára évekig írtam tudósításokat olyan egzotikus helyekről, mint Dél-Szudán eldugott mocsarai, az Egyesült Államok és Mexikó sivatagos határa és Kelet-Kongó hegyei; most pedig a négy fal között kellett szembesülnöm a jól megszokott otthon unalmával. Mivel távolabb nem utazhattam, a közelben kezdtem el nézelődni, és hamarosan Oregon állam határánál találtam magam, ahol egy idő után igencsak megkérdőjeleződtek a felfedezésről addig vallott nézeteim…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. júliusi lapszámában.
Ősöreg erdők és féltett hagyományok kincset érő ajándéka a puerh tea
A Kínában magasodó Jigmai-hegy őslakos falvainak népe tradícióihoz ragaszkodva, az ősök módszereivel termeszti immár világhírű, csodálatos aromájú teaféléit.
Középkori szörnyek életre keltői
Így tökéletesítik a mai mesterek a kőmegmunkálás ősi technikáját, és alkotják újjá egy angliai katedrális hajdanvolt szépségét.
Évmilliók titkát őrző barlangok
Egy vakmerő klímakutató feltáratlan üregekbe hatolt be Grönland északi részén. A barlangok kövei nem csak a régmúltról tudósítanak; a jövőt, a globális felmelegedés várható alakulását is sejtetik.
Nagyon látni akartam apám lepkéit
Fotósunk mindent elkövetett, hogy megtalálja a világ egyik legritkább lepkéjét, mert azt a lepkét az ő apja után nevezték el.
Imádott és utált csörgőkígyók
A megújhodás jelképeként tisztelik, az alvilág hírnökeként kárhoztatják. Vadásznak rá, a képzelet sötét bugyraiba száműzik. Sikerül-e eloszlatni a félelmeket, még mielőtt végleg kiirtjuk a legendás csörgőkígyót?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
