Nem volt kiút: Franklin végzete
2022-ben útra kelt a National Geographic expedíciója, hogy végigkövesse Sir John Franklin 19. századi brit felfedező balvégzetű útját az északnyugati átjáróban.
ÍRTA: MARK SYNNOTT
FÉNYKÉPEZTE: RENAN OZTURK
Itt-ott miniatűr, lebegő Alpok – kisebb jéghegyek magaslottak ki a vízből. Folyamatos volt a hangos csikorgás: a hullámok meg-megemelték az egymáshoz súrlódó jégtáblákat, miközben a tenger vadul pezsgett körülöttük – a jégbe szorult légbuborékok szabadultak ki a lassú olvadással. Bármelyik jégtömb torpedóként szakíthatta volna át hajónk üvegszálas estének oldalát, ezért éjjel-nappal, egymást váltva igyekeztünk távol tartani a jégtáblákat az inuitok tuknak nevezett hosszú farúdjaival. Ám ahogy múltak a napok, a jég egyre inkább satuba fogott minket. Jacobbal arra ébredtünk a kilencedik napon, hogy a jéghegyek között befagyott a tenger. Biztosra vettük, hogy ott kell majd áttelelnünk. Görcsbe rándult a gyomrom, és hirtelen eszembe jutott: alighanem Franklinék is hasonlóképpen érezhettek.
Ha nem forgunk olyan nagy veszélyben, akár mulatságosnak is tarthattam volna a helyzetet. Ötfős csapatunk jó két ónappal korábban kelt útra Maine államból, hogy vitorlásom, a Polar Sun fedélzetén végighajózza a legendás felfedező, Sir John Franklin útvonalát. Franklinék hajója 1845-ben futott ki Angliából, hogy felkutassa az észak-amerikai sarkvidéken húzódó északnyugati átjárót, amely a remények szerint új útvonalat kínálhatott a Távol-Kelet és az atlanti térség között ingázó kereskedőknek. Franklinék két hajójának, az Erebusnak és a Terrornak azonban a 128 fős legénységgel együtt nyoma veszett. Akkor még nem tudhatta meg a világ: az expedíció tagjait a jég ejtette halálos csapdába. Egy sor sem maradt hátra Franklinéktől, és túlélő sem volt, aki számot adhatott volna a történtekről.
Így aztán a „Franklin-rejtély” vagy 170 éven át mindenféle találgatásoknak adott folyamatosan teret. „Megszállottak nemzedékei próbálták újra meg újra összeállítani a mozaik kevéske darabját, kideríteni, hogy miképp próbált száz-egynéhány brit tengerész gyalogszerrel kimenekülni a földkerekség egyik legellenségesebb vidékéről.
Az évek során én is Franklin-mániássá váltam. Vad szenvedéllyel faltam a témáról megjelent könyveket. A halálra ítéltetett legénység tagjának képzeltem magam, és a megválaszolatlan kérdéseken töprengtem. Hol nyugszik Franklin? Hol vannak a hajónaplói? Az inuitok megpróbáltak-e segíteni rajtuk a bajban? Lehetséges, hogy néhányan kis híján megmenekültek? Végül úgy döntöttem, magam járok utána az igazságnak. Alakot öltött bennem a terv: felszereljük a Polar Sunt, végighajózunk az Erebus és a Terror útvonalán, és szemügyre vesszük mindazt, ami hajdan a brit hajósok szeme elé tárulhatott. Reméltem, hogy nekünk sikerül, ami Franklinéknek hajdan nem sikerült: az északnyugati átjáró szorosainak és öbleinek útvesztőjében át tudunk majd hajózni az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra, Észak-Amerika másik oldalára, Alaszkába…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. augusztusi lapszámában.
Festői látvány, fakó színek
Álomszerűen idilli képek a színes fotográfia hőskorából. Hogy mi voltaképpen az autokróm képek titka? A burgonyakeményítő.
Élet a vadonok vadonában
Mozambik a helyieket érdekeltté téve oltalmazza legnagyobb vadvédelmi területét.
Szellemerdők
Némelyik mocsárciprus már évezredek óta őrzi a tájat. Ha jobban megismerjük őket, a mi fajunk jövőjéről is elárulhatnak egyet-mást.
Arany kupola alatt
A jeruzsálemi Sziklamecset az iszlám egyik fő szent helye, és igazi építészeti remekmű. A kutatók páratlan lehetőséghez jutottak, végre felfedhetik rejtett titkait.
Menteni a menthetőt
A hazai és a közeli országokban működő állatkertek munkatársai megannyi szokatlan, olykor kockázatos esettel találkoznak, akár emberi mulasztás akár háború vagy természeti katasztrófa az ok, minden mentés egyedi eset. Erről beszélgettünk Sós Endrével, a Budapesti Állat- és Növénykert főállatorvosával.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
