Tengermélyi tűzköpők

Vajon mikorra várható legközelebb vulkánkitörés Itália partjainál? A tenger mélye megadhatja a választ.

ÍRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE: LAURENT BALLESTA
Az expedíció előkészületei két teljes évig tartottak; nagyon reméltük, hogy megannyi kérdésre sikerül majd választ kapnunk. Fontos a világ szépségeit megismerni, de a rejtélyek még izgalmasabbak. Először a Lipari-szigetek legkisebbjénél, Panareánál vetettünk horgonyt, hogy az ottani vizekben vizsgálódjunk. A régi rómaiak állítólag azért kötöttek ki Panareán, hogy a savas vízben megszabadítsák hajóikat a kacslábú rákoktól.


A sziget alatt megbúvó vulkánok szunnyadnak, de messze nincs odalent nyugalom. A mélyből
feltörő örvények kén szagát hozzák, szén-dioxid és kén-hidrogén buborékrengetege zubog a vízfelszín felé – olyan volt a látvány, mintha lentről fölfelé záporozó esőcseppek között merültünk volna alá. Akármerre néztünk, szembeötlött a víz savanyodásának hatása – az aljzat kopár volt, korall, kagyló sehol.


Csak egy óvatlan tengeri férget láttunk: a föláramló gázbuborékokhoz túl közel vert tanyát, így meszes lakócsöve már kezdett oldódni, szétesni. Odébb Posidonia, neptunfű tenyészett, de levelei már egészen kifehéredtek. Úgy tűnt, csak az anaerob baktériumok bírják még jól, mert nekik nem kell oxigén a túléléshez. A szirtfalakon képződött vastag, filcszerű takarójuk lágyan hullámzott a savas vízáramban. Magunk is éreztük a hatást: a víz égette arcunkat, a savas közegben töltött pár óra is elég volt ahhoz, hogy ajkunk, arcbőrünk kivörösödjön, felszerelésünk fémrészei pedig oxidálódjanak…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. augusztusi lapszámában.