Menteni a menthetőt

ÍRTA: HIVER’T-KLOCKNER ZSUZSANNA
FÉNKÉPEZTE: KURUCZ ÁRPÁD

Cikkünk írása idején napok óta kóborol Berlinben egy oroszlán. Ön vajon mit tenne ilyen helyzetben?
A veszélyességük és a helyzet kockázatossága miatt az ilyen állatokat viszonylag kevés mérlegelés után le szokták lőni. Ha a veszély olyan mértékben csökkenthető, hogy nem eshet kár emberéletben, akkor szóba jöhet az, hogy altatópuskával befogjuk az állatot. Szökött állat esetén állatkertenként változik a protokoll: ha az állat még az állatkerten belül van, és emberélet nincs közvetlen veszélyben, akkor először meg lehet próbálni az altatószerrel történő befogást, ám ha az állatkert kerítésén túljut az állat, akkor valószínűleg lelövik.

Miért kell lelőni?
Ez teammunka, több szakember véleménye alapján születik a verdikt. Egy vadállat, amely nem ismeri a kifutóján kívüli területet, attól is agresszívvá válhat, hogy veszélyben érzi magát. Ő így védekezik. Csakhogy ez nagyon veszélyes helyzetet teremt. Magyarországon is volt már olyan eset, hogy a szakértőknek vészforgatókönyvet kellett készíteniük, mert elszökött valahonnan egy vadállat. Sőt nem csak szökött állatokról lehet szó: emlékezetes számomra az országot átszelő medve, amelyet végül sikerült altatópuskával befogni. Tudni kell, hogy az altatószeres befogásnak is nagy a kockázata, mivel a magát veszélyben érző állat a belövés után kiszámíthatatlanul viselkedik: menekülhet, de támadhat is.

Annyira fáj neki a belövés?
Nem feltétlenül a fájdalom miatt, hiszen a fecskendő behatolása inkább csak egy ütésszerű érzés. Megvannak azok az anatómiai területek, ahová célozni szoktunk: általában a combizomzat, esetleg a váll vagy a nyak területe, állatfajtól is függ. Megfelelően nagy dózissal kell dolgoznunk, hogy az állatot utána biztonsággal meg tudjuk közelíteni, de nem túlságosan naggyal, hiszen az nem visszafordítható folyamatot indítana el. Szökött állatok esetében eleve nagy adagokkal dolgozunk, a terápiás sáv felső szélét közelítjük, mert az állat is sokszor felfokozott izgalmi állapotban van a számára ismeretlen környezetben. Az altatószer 5-15 perc alatt fejti ki a hatását, ha sikerül a fecskendővel egy érhez közel eltalálni, akkor gyorsabban bekerül a keringésbe, és hatni kezd.

Szokták gyakorolni az ilyen veszélyhelyzeteket?
Ezek elméletben jól modellezhetők, ám kint a terepen, a gyakorlatban másképp
működnek a dolgok. Például, ha ezt a berlini oroszlánt sikerül meglőni altatófecskendővel, elképzelhető, hogy még 15 percig vagy menekülni fog, vagy megpróbálja megtámadni az őt körülvevő embereket. Néhány évvel ezelőtt egy erdélyi állatkertből megszökött egy tigris, és azt a protokollt követték – és Berlinben is ezt követhetik most –, hogy megpróbálják befogni anélkül, hogy az állatnak bántódása esne. Ilyen esetben a vadásznak mindig lőfegyverrel kell
biztosítania azt, aki az altatófecskendőt belőni készül. Személyesen ismerem az állatorvost, aki részt vett az erdélyi tigrisbefogásban. Meglőtte altatópuskával a körülbelül 20 méterre levő tigrist, az meg abban a pillanatban rátámadt, és a vadász lélekjelenlétén múlott, hogy még ugrás közben lelőtte a nagymacskát, így az már holtan zuhant az állatorvos lábához. Biztos, hogy megölte volna az állatorvost, ha nem lövik le. Lengyelországban is volt hasonló eset, ott tragédia lett a vége: a vadász véletlenül az állatorvost találta el, aki azonnal meghalt. Ezért is veszélyesek ezek a helyzetek, mert olyan emberek dolgoznak együtt, akik nem minden nap csinálnak ilyet. Életek múlhatnak azon, hogy ki hova áll, és hogyan kommunikál. Ezért írja elő a protokoll, hogy adott esetben nem szabad belemenni ilyen helyzetbe, elsőre le kell lőni az állatot…

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. augusztusi lapszámában.