Élet a vadonok vadonában

ÍRTA: LEONIE JOUBERT
FÉNYKÉPEZTE: THOMAS PESCHAK

Chonde-chonde zajlik éppen Mozambik északi részén, a Niassai (Nyaszai) Vadvédelmi Területen. A hívek leteszik az áldozati ajándékul hozott élelmet és pénzt a szent majomkenyérfa alá, majd kiáltozni kezdenek: Chonde! („Kérlek!”) – így fohászkodnak őseikhez boldogságért, egészségért, bőségért. A szentként tisztelt majomkenyérfák a túlvilág
előszobái; rituális szerepük a favágó fejszéjétől is megóvja őket.

Niassa területén védetté nyilvánítása után is megmaradhattak a helyiek, és sokuk azóta az ezerágú folyókkal és szigetekkel teli táj oltalmazásának elkötelezett részese lett.

Forrás: Thomas Peschak

Joana Liconde a népi gyógymódok tudója. Azért imádkozik, hogy fáradozásait siker koronázza. Több falubelije nevében is fohászkodik. A Lugenda folyó partján fekvő Mbambának kétezer yao anyanyelvű lakosa közül csak néhány jött el a kétnapi járóföldre lévő, ősidők óta becsben tartott szent helyre. A yaók a térségben élő makua, ngoni, matambwe és makonde népcsoport tagjaival együtt kultúrájuk kincseként őrzik a  természetközeliség animista hagyományait, ugyanakkor az iszlám elemei is jelen vannak hitvilágukban.

A yaók őseinek szelleme a zarándokok között futkározó páviánokban él tovább. Egyik-másik
majom ügyesen kicsipegeti a homokból az ételáldozatként idekerült földimogyorót, többen
kuporogva lustálkodnak, elmélkednek a napsütötte köveken, a sihederek meg hatalmas ricsajt csapva űzik-hajkurásszák egymást. „Amikor az ember meghal, a lelke gyakran valamilyen más élőlény, például kígyó, oroszlán vagy elefánt testébe költözik” – mondja Liconde.

Forrás: Thomas Peschak

A szentély területén túl a yaók nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a páviánoknak.
Gyakran üldözőbe is veszik a termést dézsmáló majomhordákat. De az itteni páviánokkal másként bánnak. A legenda szerint a messzi-messzi múltban, amikor még Liconde nagyszüleinek nagyszülei sem éltek, a yao törzs főnöke, Mambo egy falusi viszály után családjával egy kis tóba vetette magát. A vízbe vesztek mind, a lelkük páviánokba költözött át, most pedig tiszteletet és ennivalót akarnak. A zarándokok ezért ételadományokkal, a magukkal hozott földimogyoróval és szárított kukoricával kínálják őket. „Ha nem adunk enni a páviánoknak, a szellemek is éhesek maradnak. Ezt mondja a hagyomány, amelyet kötelességünk éltetni és továbbadni a fiataloknak” – magyarázza a gyógyító.

Luis Iwene mézvadász fapeckeket ver be egyre magasabban a majomkenyérfába, ezeken mászik fel a lombkorona tövében rejtőző méhfészekhez. A méhek éjszaka már bágyadtabbak, de így is meg-megszurkálják a védőfelszerelés nélkül ügyködő Iwenét, aki igyekszik minél többet zsákmányolni, kitörni a kincset érő lépből.

Forrás: Thomas Peschak

A Niassában született Eusebio Waiti valaha vadászként élt, kitanulta a nyomkövetést és a vadonbeli élet többi fortélyát. Szakértelmét most már vadőrként hasznosítja. Oroszlánok rádióadós nyakörvének jeleit követi, száznál is több kameracsapdát kezel, üzemeltet, közben a falvak népét zaklató „problémás oroszlánok” elijesztésére is keresi a legjobb megoldást.

Forrás: Thomas Peschak

Évezredek óta vadászó, gyűjtögető, földet művelő, pásztorkodó törzsek lakják ezt a vidéket.
Ám az évszázadokon át tartó gyarmati uralom, akárcsak a legutóbbi polgárháború, súlyos sebeket hagyott: a niassai falvak lakói kétségbeejtő nyomorban élnek. Segítenünk kell tehát a nemzedékek óta itt élő yaókat, a természet oltalmazásában és az idegenforgalomban is közvetlenül érdekeltté kell tennünk őket, hogy ősi földjük, a csodás niassai vadon fennmaradhasson.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. szeptemberi lapszámában.