Az Artemis-program

A NASA Artemis-küldetései előrelépést hozhatnak a Hold, a Mars és a mélyűr megismerésében.

ÍRTA: MICHAEL GRESHKO
FÉNYKÉPEZTE: DAN WINTERS
ILLUSZTRÁCIÓK: ALBERTO LUCAS LÓPEZ
„Imádom, amikor csillag lesz belőle” – kiáltott fel Christina Koch. A NASA űrhajósa és ugyancsak kék pilótaruhát viselő három kollégája a floridai Kennedy Űrközpont mellől, egy dombtetőről figyelte, amint minden idők legnagyobb teljesítményű rakétája lassanként tűhegynyi fényponttá zsugorodott az égbolton. Az űrkilövő rendszer, a Space Launch System, röviden SLS 98 méteres rakétája pár perccel korábban, 2022. november 16-án éjjel 1 óra 47 perckor emelkedett a magasba. Távcsövön át bámultam narancssárgában lángoló csóváját. A 39,1 meganewton tolóerejű szerkezet robajába a tüdőm is beleremegett. (Ezzel az irdatlan erővel 31 óriás utasszállító repülőgépet lehetne meghajtani.) Az óránként 28 100 kilométeres sebességgel száguldó óriásrakéta magával vitte az Orion űrhajót, amellyel a tervek szerint minden eddiginél messzebb jut majd az ember.

A csonka kúp formájú kabinban most a tesztbábu, Campos, és két bábutorzó „fantomnő” utazott. Hármójukon készülnek tesztelni, hogy miként hatnak a mélyűri viszonyok az emberi szervezetre. A terv úgy szólt, hogy a trió 25 nap, 10 óra és 53 perc alatt csaknem félmillió kilométerrel távolodik el a Földtől, majd óránként közel 40 ezer kilométeres sebességgel visszarepeszt bolygónk légkörébe. A következő Orion már négy hús-vér űrhajóssal kel majd útra, és megkerüli a Holdat. Koch nagyon remélte, hogy ő is köztük lesz.



Az Artemis–I 2022-es tesztrepülése mérföldkövet jelentett; a NASA ugyanis jó ötven év múltán most ismét embereket készül küldeni a Holdra. Amennyiben minden a terv szerint halad, az Artemis–II 2024 novemberében majd elrepül a Hold mellett, az Artemis–III pedig 2025 végén le is száll. Az utánuk következők pedig a tervek szerint megteremtik égi kísérőnkön az ember folyamatos holdi tartózkodásának feltételeit. Több szempontból is indokolt ez a vállalkozás. Egyrészt a Hold felszíne csábító kincsestár a tudomány számára, mert a holdkőzet, a holdpor sokat elmond arról, miként változott Napunk tevékenysége az elmúlt 4,5 milliárd évben. A Hold felszínén tátongó kráterek meg a Földet is tépázó hajdani
kozmikus bombazáporok időpontjáról és részleteiről nyújthatnak adatokat. Az északi és déli pólust övező „piszkos jég” választ adhat a kérdésre, hogy mi módon kerülhet a víz egyik
égitestről a másikra. Az Artemis–III a déli pólus mellett száll majd le, mert ha kiderül, hogy a térséget valóban jég borítja, akkor ott idővel víz, oxigén és rakéta-hajtóanyag is nyerhető.
A Hold mindezeken túl ugródeszka lehet a 2030-as évekre tervezett Mars-utazáshoz; a NASA kutatóinak régi vágya, hogy kiderítsék, volt-e valaha élet a vörös bolygón. A Hold és a Mars
ugyan két külön világ, de mindkettő zord és mostoha környezet, ahol csak túlnyomásos kabinban és szuperképességű űrruhában maradhat életben az ember. Viszont amíg a Hold
pár napnyi utazásra van tőlünk, a Marsra hét-kilenc hónap alatt lehet eljutni, legalábbis a mai rakéta-hajtóművekkel…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. októberi lapszámában.