Tűz és jég
Az Atlanti-óceán déli medencéjében, egy vulkáni sziget kúpjában ritka természeti képződmény, lávató rejlik. Egy vakmerő csapat nemrég fölkerekedett, hogy közelebbről is szemügyre vegye a helyszínt.
ÍRTA: FREDDIE WILKINSON
FÉNYKÉPEZTE: RENAN OZTURK
Emma Nicholson felért az Atlanti-óceán déli medencéje fölött 900 méterrel húzódó jeges
hegygerincre. Légzőkészülékéből nagyot szippantott, megnézte, rendben van-e a beülője, aztán elindult az igencsak aktív vulkán ásító torka felé. Pár perccel múlt délután négy óra, viharos szél korbácsolta a Saunders-sziget fölé magasodó Mount Michael kráterének peremét. A lakatlan Déli-Sandwich-szigetekhez tartozó szárazulat a földkerekség egyik leginkább félreeső pontja: Déli-Georgia szigete, a legközelebbi lakott hely innen úgy 800 kilométerre található, a legközelebbi hajózó útvonal pedig 1600 kilométerre húzódik. Hét ember másfél óránként mindössze 400 kilométerre jár ugyan a szigetcsoporttól, csak hát ők a Nemzetközi Űrállomás asztronautái.
Az évekig tartó tervezés és a jéghegyekkel tűzdelt, viharos tengeren megtett 2250 kilométeres
gyötrelmes út után a 33 éves vulkanológus elsőként vezetett expedíciót a Mount Michael kráterébe. Azt remélte, sikerül újabb adatokhoz jutnia a mélyben rejtetten zajló, máig kevéssé ismert vulkáni folyamatokról. Ám a Mount Michael nem egykönnyen árulja el legbensőbb titkait. A kráter belseje első pillantásra veszélytelen terepnek látszott: lankás, havas lejtőnek, nem meredekebbnek, mint egy átlagos sípálya. Emma és geokémikus kollégája, João Lages óvatosan araszolt lefelé, csak a vékony hegymászó kötél kapcsolta őket össze a külvilággal. Mindketten tisztában voltak azzal, hogy a biztonságosnak tűnő kürtő alján vészesen ingatagok lehetnek a kráter magja fölé nyúló jégszirtek. Miközben ők ketten ereszkedtek, egyre javult az idő: a szél alábbhagyott, itt-ott a kék ég is előtűnt fölöttük.
A síszemüvegen át azonban körös-körül csak hamu lepte szirt- és jégfalakat lehetett látni. A laptopot és hőérzékelő kamerát cipelő két kutató mind lejjebb merészkedett. Ám a lankás résznek hirtelen vége lett, és nem lehetett tudni, hogy a peremén túl, a félhomályban mekkora mélység tátonghat. Emma körülnézett: a bolygónk méhébe nyíló kürtő peremén, ahol állt, mindenütt jól látszottak a természet egyik legpokolibb erődemonstrációjának nyomai. A vulkanológus számára az a legszebb pillanat, amikor a Föld gyomrának valamelyik titokzatos nyílásán elsőként kémlelhet a mélybe.
Emma éppen csak azt nem látta még, ami ebbe a kürtőbe csábította – hol lehet a lávató? A beülőjére ható húzóerő biztonságérzetet adott számára; tudta, hogy a biztosítókötél felső végénél, a kráter szélén álló Carla Pérez hegyi vezetőben vakon bízhat. Az elmúlt heteket együtt töltötték a hajó kabinjában, majd a süvítő szélviharokkal dacoló sátorban, és jó barátok lettek. Carla ugyan nem láthatta társát, de tudta, milyen nagy a veszély: ha egy kinyúló jégszirt leszakad alatta, Emma a vulkán torkába zuhan…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. novemberi lapszámában.
Titokzatos mélységekben
Búvárjárművekkel és ultramodern eszközökkel vizsgálják a kutatók bolygónk legkevésbé feltárt élőhelyét, az óceánok mélyét.
Többrétű küldetés
Zoleka Filander odalent az aljzatot vizsgálja, a szárazföldön pedig leendő kutatókat oktat és lelkesít.
Így áll össze egy szaurusz
A kiásástól a kiállításig: években mérhető, észbontóan aprólékos munka és sok millió dollár kell egy dinoszaurusz föltámasztásához.
Üdvözöljük a barna medvék földjén!
Alaszka zordon katmai part vidékén személyes ismeretséget köthetünk a rettegett csúcsragadozókkal.
Denevérek: igaz szerelmi történet
Sokan irtóznak tőlük, de olyanok is vannak, akik beleszeretnek a denevérekbe.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
