Miért kevesebb a karibu, mi lesz Észak szarvasával?
Évezredeken át karibuk óriási csordái rótták Észak-Amerika északi tájait. Számuk azonban mára jelentősen megcsappant, és egyelőre nem tudni, miért.
ÍRTA: NEIL SHEA
FÉNYKÉPEZTE: KATIE ORLINSKY
A Clyde Morry által elejtett kaributehén a nyugati sarkvidéki csordához tartozott. 2021 elején még ez a csorda volt a karibuk legnagyobb egyedszámú alaszkai állománya. Amikor Morry a vadászat fortélyait tanulta, az 1990-es években még csaknem félmillió nyugati karibu népesített be egy Kaliforniával összemérhető kiterjedésű területet. Sokuk Morry faluja mellett vonult el évente nemritkán két alkalommal is, a karibuk tavaszi és az őszi vándorlása idején. Ez az évszakos rendszeresség pedig kiszámítható, és jószerével kiapadhatatlan táplálékforrást jelentett a nunamiut közösség számára Észak-Alaszka úttalan, mindentől távoli csücskében. Aztán 2021-re a Nyugati csorda egyedszáma több mint a felével csökkent.
Volt már év, meséli Morry, amikor alig néhány karibu bukkant fel, tartott az Anaktuvuk Pass irányába. Más években heteket késtek, vagy egyáltalán nem jöttek. Egyik jelenség sem kimondottan szokatlan: időről időre a karibucsordák létszáma jelentősen ingadozik.
Tágabb perspektívából szemlélve azonban aggasztóak ezek a változások, különösen azért,
mert nem csupán a Nyugati csordát érintik.
A tundra- és tajgavidékeken vándorló szarvasnak több elnevezése is ismeretes: Kanadában
hegyi, Grant- vagy Peary-karibuként, Alaszkában egyszerűen karibuként emlegetik. Eurázsiában és Skandináviában ugyanezen faj más alfajait tundrai, hegyi, illetve erdei vadrénnek nevezik; a „rénszarvas” nevet rendszerint csak a félig-meddig háziasított egyedekre használják. A szélsőséges, zord élőhelyviszonyok között honos faj egyedei félévente hosszú vándorútra indulnak. De nevezzük őket akárhogyan, és tanulmányozzuk
őket akárhol a világban, riasztó tény, a számuk évtizedek óta egyre csökken.
Az 1990-es évek vége és 2018 között a karibuk és vadrének összegyedszáma világszerte ötről
kétmillióra, 56 százalékkal csökkent. Az Oroszország területén élő vadrén-populációk nagyságáról keveset tudni, mert az orosz kutatókkal 2018 óta akadozik az együttműködés, ám az bizonyos, hogy az észak-amerikai állomány egyedszáma egyre apad. Kanada és Alaszka tizenhárom nagy csordája közül a legtöbb ijesztő mértékben zsugorodik – az egyik legnagyobb, a Bathurstcsorda néhány éven belül akár el is fogyhat.
A szakemberek egyelőre jószerével csak találgatják, mi állhat a vészes fogyatkozás hátterében. Sem betegséget, sem egyéb okot nem sikerült eddig azonosítani. Úgy tűnik, nincs ellenszer, a természetvédelem bevett eszközeivel nemhogy megállítani, lassítani sem lehet a folyamatot. Az északi sarkkörtől délre élőket a probléma nemigen foglalkoztatja – hja, csak egy újabb faj, amelyet kihalás fenyeget…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2023. decemberi lapszámában.
Titokzatos mélységekben
Búvárjárművekkel és ultramodern eszközökkel vizsgálják a kutatók bolygónk legkevésbé feltárt élőhelyét, az óceánok mélyét.
Többrétű küldetés
Zoleka Filander odalent az aljzatot vizsgálja, a szárazföldön pedig leendő kutatókat oktat és lelkesít.
Így áll össze egy szaurusz
A kiásástól a kiállításig: években mérhető, észbontóan aprólékos munka és sok millió dollár kell egy dinoszaurusz föltámasztásához.
Üdvözöljük a barna medvék földjén!
Alaszka zordon katmai part vidékén személyes ismeretséget köthetünk a rettegett csúcsragadozókkal.
Denevérek: igaz szerelmi történet
Sokan irtóznak tőlük, de olyanok is vannak, akik beleszeretnek a denevérekbe.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
