Mesés patakok
Likacsos mészkőben kristálytisztára szűrődő, nagy költők, lelkes horgászok által magasztalt patakok csobognak Anglia déli részén. Állapotuk romlik, sürgős segítségre szorulnak.
Írta: ADAM NICOLSON
Fényképezte CHARLIE HAMILTON JAMES
A patak kavicságyását foltokban érik a Nap sugarai. A víz zavartalanul áramlik, de sehol sem gyorsul fel. Minthogy az ilyesfajta patakok forrásból erednek, és nem ülepszik ki bennük iszap, vizük kristálytiszta marad, a bennük ficánkoló pisztrángok mintha a semmiben lebegnének.
A „mészkőpatakok” tulajdonságait az alattuk húzódó kőzet határozza meg: ásványi anyagokban dús, a sok oldott mészkőtől lúgos kémhatású vizük kvarckavicsos ágyában kilométereken át fut a tenger felé. A mészkőtömeg mélyén húzódó víztartó rétegekből felbugyogó erek vízi mentával, mocsári nefelejccsel, gyomokkal teli, állatok sokaságának menedéket nyújtó völgyekben kanyarognak. Ezek a kis vízfolyások nem áradnak meg, mint a kemény kőzet fölött hömpölygő folyók; békésen csordogálnak az Anglia déli és keleti peremén elterülő lankás „krétavidéken”.
A „kréta” hófehér, szemcsés mészkő, rég elpusztult apró tengeri lények vázának maradékából áll össze. A világon sokfelé előfordul, de Angliában az Alpok kiemelkedésével együtt járó geológiai gyűrődések nyomán, 40 millió évvel ezelőtt óriási területeken a felszínre került. Lyukacsos és repedezett szerkezetű kőzet, térfogatának kétötödét is kitehetik a szemcséi között húzódó mikrorések. A mészkőre hulló esővíz gyorsan leszivárog, és olykor hónapokig megmarad a mélyben. A belőle fakadó mészköves patakok nem fogynak el a klímaváltozás miatt, a zivatarok után nem áradnak meg, aszály idején nem száradnak ki. Vizük télen-nyáron 10–12 Celsius-fokos, átveszi a kőzet hőmérsékletét. A mészkövet fedő talajon így a flórának és a faunának mindig jut elég víz.
A mészkőpatakba merülő búvár „egy más, elragadó, minden zavaró tényezőtől mentes világban” találja magát, magyarázza Nicola Crockford, a Brit Királyi Madárvédő Társaság (RSBP) oszlopos tagja, szenvedélyes sznorkelező folyami búvár. Hisz emitt víziboglárka virágzik, apró fehér szirmai még a víz alatt nyílnak ki, amott aprócska levelű, élénkzöld mocsárhúr nő foltokban, a növények árnyékában pisztrángok és pénzes pérek ejtőznek, a meder kavicságyában apró pálcikák: már betokozódott tegzeslárvák…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2024. májusi lapszámában.
Ősöreg erdők és féltett hagyományok kincset érő ajándéka a puerh tea
A Kínában magasodó Jigmai-hegy őslakos falvainak népe tradícióihoz ragaszkodva, az ősök módszereivel termeszti immár világhírű, csodálatos aromájú teaféléit.
Középkori szörnyek életre keltői
Így tökéletesítik a mai mesterek a kőmegmunkálás ősi technikáját, és alkotják újjá egy angliai katedrális hajdanvolt szépségét.
Évmilliók titkát őrző barlangok
Egy vakmerő klímakutató feltáratlan üregekbe hatolt be Grönland északi részén. A barlangok kövei nem csak a régmúltról tudósítanak; a jövőt, a globális felmelegedés várható alakulását is sejtetik.
Nagyon látni akartam apám lepkéit
Fotósunk mindent elkövetett, hogy megtalálja a világ egyik legritkább lepkéjét, mert azt a lepkét az ő apja után nevezték el.
Imádott és utált csörgőkígyók
A megújhodás jelképeként tisztelik, az alvilág hírnökeként kárhoztatják. Vadásznak rá, a képzelet sötét bugyraiba száműzik. Sikerül-e eloszlatni a félelmeket, még mielőtt végleg kiirtjuk a legendás csörgőkígyót?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
