Mesés patakok

Írta: ADAM NICOLSON

Fényképezte CHARLIE HAMILTON JAMES

A patak kavicságyását foltokban érik a Nap sugarai. A víz zavartalanul áramlik, de sehol sem gyorsul fel. Minthogy az ilyesfajta patakok forrásból erednek, és nem ülepszik ki bennük iszap, vizük kristálytiszta marad, a bennük ficánkoló pisztrángok mintha a semmiben lebegnének.

A „mészkőpatakok” tulajdonságait az alattuk húzódó kőzet határozza meg: ásványi anyagokban dús, a sok oldott mészkőtől lúgos kémhatású vizük kvarckavicsos ágyában kilométereken át fut a tenger felé. A mészkőtömeg mélyén húzódó víztartó rétegekből felbugyogó erek vízi mentával, mocsári nefelejccsel, gyomokkal teli, állatok sokaságának menedéket nyújtó völgyekben kanyarognak. Ezek a kis vízfolyások nem áradnak meg, mint a kemény kőzet fölött hömpölygő folyók; békésen csordogálnak az Anglia déli és keleti peremén elterülő lankás „krétavidéken”.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Az Anton folyó hampshire-i szakasza elég jó állapotban van, megél benne a sebes pisztráng és a pénzes pér, de a víz most éppen zavaros, homályos, világosan jelzi a bajt: szennyezés jutott a folyóba az utakról vagy a szántókról.

Forrás: CHARLIE HAMILTON JAMES

A „kréta” hófehér, szemcsés mészkő, rég elpusztult apró tengeri lények vázának maradékából áll össze. A világon sokfelé előfordul, de Angliában az Alpok kiemelkedésével együtt járó geológiai gyűrődések nyomán, 40 millió évvel ezelőtt óriási területeken a felszínre került. Lyukacsos és repedezett szerkezetű kőzet, térfogatának kétötödét is kitehetik a szemcséi között húzódó mikrorések. A mészkőre hulló esővíz gyorsan leszivárog, és olykor hónapokig megmarad a mélyben. A belőle fakadó mészköves patakok nem fogynak el a klímaváltozás miatt, a zivatarok után nem áradnak meg, aszály idején nem száradnak ki. Vizük télen-nyáron 10–12 Celsius-fokos, átveszi a kőzet hőmérsékletét. A mészkövet fedő talajon így a flórának és a faunának mindig jut elég víz.

A mészkőpatakba merülő búvár „egy más, elragadó, minden zavaró tényezőtől mentes világban” találja magát, magyarázza Nicola Crockford, a Brit Királyi Madárvédő Társaság (RSBP) oszlopos tagja, szenvedélyes sznorkelező folyami búvár. Hisz emitt víziboglárka virágzik, apró fehér szirmai még a víz alatt nyílnak ki, amott aprócska levelű, élénkzöld mocsárhúr nő foltokban, a növények árnyékában pisztrángok és pénzes pérek ejtőznek, a meder kavicságyában apró pálcikák: már betokozódott tegzeslárvák…

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2024. májusi lapszámában.