Új megvilágításban
A közelmúlt kutatásai igencsak átírták az intelligens fejlábúakról alkotott képünket.
Írta: Rachel Fobar
Fényképezte: David Littschwager
Kupolaforma köpenyüket, karjaik kígyózó rengetegét és terjengő tintafelhőjüket látva az ember nem csodálkozik azon, hogy a polipok évszázadok óta rémtörténetek, legendák, hiedelmek szereplői – elég, ha csak a hírhedett krákra-krakenre, vagy akár a Kis hableány Ursulájára gondolunk. Az igazság az, hogy a fejlábúak (másként: lábasfejűek) okosak, kíváncsiak és valódi egyéniségek. David Liittschwager heteket töltött a massachusettsi Woods Hole-ban, Roger Hanlon laboratóriumában, és Olaszországban, a nápolyi II. Frigyes Egyetemen, Anna Di Cosmo laborjában; polipokat fényképezett, nyomon követte, ahogy alanyai színüket és bőrük textúráját változtatják, ahogy eldöntik, mit egyenek, és ahogy felfedezik akváriumuk belvilágát. „El tudják képzelni, hogy a bőrük nemcsak lát, de ezerhatszáz nyelv és orr is van rajta?!” – lelkendezik. Mintegy háromszázféle polipot ismerünk; őket vizsgálva saját agyunk evolúciós eredetének megértésében és az idegen, intelligens létformák elképzelésében is előbbre juthatunk.
Álcaruha, villámgyorsan
Az agy idegi jeleket küld a hámréteg rengeteg különleges, festékanyaggal teli zsákocskájának és a hozzájuk kapcsolódó izomkötegeknek, azok pedig pillanatok alatt megváltoztatják a polip bőrének színét, mintázatát és textúráját.
Ivadékok tömkelege
Kétpettyes polip (Octopus bimaculoides) frissen kikelt ivadékai a főzőpohárban. A nőstény egy hónapig óvja-védi mintegy háromszáz petéjét, közben úgy legyengül, hogy a hónap végére általában éhen pusztul. A kétpettyes polip élethossza egy év.
Pompás képet adó szem
A lábasfejűek szeme hasonlít az emberéhez, a fényképezőgép optikájához hasonlóan, lencsével fókuszálja a fényt. A kétpettyes polip a szemei mellett ragyogó csalárd szemfoltokkal meg tudja téveszteni a támadó ragadozót…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2024. júniusi lapszámában.