Így áll össze egy szaurusz
A kiásástól a kiállításig: években mérhető, észbontóan aprólékos munka és sok millió dollár kell egy dinoszaurusz föltámasztásához.
Írta: Richard Connif
Fényképezte: Craig Cutler
Micsoda bizarr dolog: őskövületté válni! Tegyük föl, hogy éppen szauruszéleted éled… Mondjuk jól megtermett Diplodocus vagy. Úgy bő hetven éved jut arra, hogy elégedetten járj-kelj a jura időszak világában irdatlan testedet himbálva, mígnem utolér a vég. Ám a körülmények különleges, valószínűtlen összjátéka folytán csontjaid a teljes enyészet helyett betemetődnek, majd hosszú-hosszú idő alatt kővé dermednek. Hegyláncok emelkednek ki és kopnak el, folyók törnek utat körülötted, gleccserek morajlanak át fölötted, ám csontjaid állják a sarat. Száz vagy még több millió évvel pusztulásod után már tűzhányók uralják a tájat, forró lávájuk zöldre színezi, itt-ott vöröses foltokkal is tarkítja megkövült idomaidat.
Na és ezek után jön a legképtelenebb fordulat! 150 millió év elteltével csontjaid a kőzetmozgások révén újra felszínre jutnak, ahol végül fölfedez, kiszabadít, majd újra összerak téged egy furcsa, idegen világ különös, új faja…
1. Lépés: felfedezés és feltárás
A Los Angeles Megyei Természetrajzi Múzeum (NHMLAC) csapata 2007-ben bukkant rá a később Gnatalie névre keresztelt szauropoda dinoszaurusz maradványaira, annak utána, hogy az erózió hatására egy magányos lábcsont bukkant elő Utah állam délkeleti részén. Amit aztán ez alatt találtak, az újabb kilenc dolgos nyár erejéig a lelőhelyhez láncolta a kutatókat. A kusza összevisszaságban fekvő Diplodocusok, Camarasaurusok, Allosaurusok, Stegosaurusok és egyéb jószágok csontjainak tömkelegét folyók sodorták össze hajdan egy kupacba.
Még az a rekonstruált példány sem egyetlen állat maradványa, amelyet a tervek szerint idén ősszel állítanak majd ki a múzeumban: a helyszínen föllelt, egyazon fajhoz tartozó két vagy több példány csontmaradványait elegyítették. A tudomány számára minden bizonnyal új faj hovatartozását eddig nem sikerült megállapítani – hosszú nyaka-farka és négy masszív oszloplába azonban azt sejteti, hogy a Diplodocusok nemzetségébe tartozott.
A Gnatalie becenév azokra a parányi, ámde annál vérszomjasabb szúnyogfélékre (angolul: gnat) utalt, amelyek az ásatások első évében a tébolyba kergették a csapatot. Később így már a nyár derekára szervezték a munkálatokat, inkább vállalva a kiszáradás és a hőguta, mint a pokoli szúnyogtámadások veszélyét…
A teljes cikket elolvashatja a National Geographic magazin szeptemberi lapszámában.