Titokzatos mélységekben

Írta: Annie Roth

A kutatóhajó legénysége egy langymeleg júniusi reggelen intett búcsút az Atlanti-óceán északkeleti térségében, Portugáliától 1600 kilométerre nyugatra fekvő, zöldellő Azori-szigetcsoport parti szikláinak. A magánkézben lévő, leginkább átalakított szuperjachtra emlékez- tető OceanXplorer 87 méteres, csillogó fehér teste magasra emelkedett a víz fölé. Orrán helikopter-leszállóhelyet alakítottak ki, tatján két sárga búvárhajó gubbasztott. Gyomrában pedig az óceánaljzat domborzatának feltérképezésére szolgáló, nagy felbontóképességű szonárok, azaz hangradarok kaptak helyet.

Az OceanXplorer kutatói egyedülálló vállalkozásra készültek: adatgyűjtési céllal természetes környezetükben terveztek megjelölni hatkopoltyús szürkecápákat. Az ősi ragadozó faj elődei nagyjából 200 millió éve jelentek meg a Földön. Az öt és fél méter hosszúra megnövő szürkecápák viselkedéséről igencsak keveset tudunk; életük nagy részét ugyanis az óceán 200 és 1000 méter közötti mélységben húzódó mezopelágikus, azaz „szürkületi” övezetében töltik. Ide már alig-alig jut le némi napfény, a víz borzongatóan hideg. A lomha mozgású, gyakran csak lebegő szürkecápák minden este háromórás útra indulnak, hogy a kutatók számára ismert zsákmányszerző területükön, az Azori-szigetek körüli sekélyebb vizeken, egy fenékhegy környékén jóllakjanak.

Az OceanXplorer fedélzetén közel hetvenen dolgoztak, köztük Melissa Márquez, a Mexi- kóban felnőtt cápabiológus, Zoleka Filander dél-afrikai ökológus és mélytengerkutató, számos gerinctelen faj felfedezője, Eric Stackpole NASA-veterán, egy víz alatti robotokkal foglalkozó cég társalapítója, valamint a portugál Jorge Fontes és Pedro Afonso, az Azori-szigeteki Egyetem vendégkutatói, a cápa mozgását nyomon követő és arról videófelvételt készítő eszköz megalkotói.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

A hosszúszárnyú bálna csaknem egy teljes évig gondozza borját. Az OceanX csapatának sikerült filmre vennie, amint két hosszúszárnyú bálnát orkák, kardszárnyú delfinek vesznek üldözőbe, és azt is vizsgálta, hogy a bálnák kihasználják-e az aljzat terepviszonyait énekük erősítésére.

Forrás: Brian Skerry / National Geographic Image Collection

A kutatók azt remélték, hogy sikerül meghatározniuk legalább egy hatkopoltyús szürkecápa helyzetét, hogy rárögzíthessék a kamerás nyomkövetőt. Ilyen mély tengerrészen ez még senkinek sem sikerült. Ehhez többször is le kell merülniük a fedélzetről a vízbe engedett „buborékhajóval” – ez az utasoknak helyet adó akrilgömbről kapta a nevét.

Persze még így is csak röpke pillantást vethetnek a rejtett világra: a nyomkövető ugyanis fél nap után automatikusan leold a cápáról, és az óceán felszínén hánykolódik, amíg be nem gyűjtik motorcsónakkal. A nonprofit OceanX vállalkozás égisze alatt dolgozó csapat elsőként szerezhet majd ilyen információkat a tenger mélyéről…

A teljes cikket elolvashatja a National Geographic magazin szeptemberi lapszámában.