Fedezzük fel az igazi Amazóniát!

Írta: Eduardo Neves

Annak története, hogy az Amazonas kitől is kapta a nevét, 1542. június 24-ig vezethető vissza. Francisco de Orellana konkvisztádor aznap is buzgón fohászkodott, hogy sokat szenvedett expedíciója végre kiutat találjon a zöld pokolból, ahol csapdába esett. A hispán hajók, szám szerint kettő, fedélzetükön közel félszáz éhező emberrel lassan közelítettek a szabadulás felé. Hét hónapja hajóztak már az Andok előhegyeiben eredő mellékfolyókon, amikor végre elértek egy soha nem látott kiterjedésű, óriási folyamhoz. Orellana remélte, hogy nemsokára kijutnak az Atlanti-óceánra. Az expedíción részt vevő Gaspar de Carvajal dominikánus barát részletes krónikát vezetett az útról. Feljegyezte, mennyire meglepte őket, hogy az ismeretlen földön fejlett kultúrákra találnak. A sűrűn lakott part menti falvakról is írt, köztük egy kilométereken át húzódó település széles útjairól, csodaszép, tágas köztereiről, megerősített palánkfalvédelméről, nagy gonddal művelt földjeiről és európai minőségű festett kerámiáiról. Sok faluban barátságosan fogadták, maniókával, jamszgyökérrel, kukoricával, teknőshússal kínálták a konkvisztádorokat. De egy júniusi napon harcias bennszülött nők serege támadt rájuk. A szerzetes azt írta: „Oly elszánt bátorsággal harcoltak, hogy az indián férfinép is szégyen lett volna megfutamodni.” Carvajal barát, akit a harcban oldalán sebesített meg a támadók nyílvesszeje, görög amazonokhoz hasonlította a rettenthetetlen bennszülött lányokat-asszonyokat. Ez hát a magyarázat – jóllehet semmi köze az antik görögök amazonjaihoz, Carvajal után nevezi a világ ma is Amazóniának a végeérhetetlen dél-amerikai térséget. Az idők során született sok-sok mítosz, legenda is csak a legutóbbi években lett vizsgálat tárgyává, amióta mi, régészek, más kutatókkal egyetemben sorra feltárjuk Amazónia titkait.

Kattintsunk csak rá Amazónia műholdképére – háborítatlan ősvadont látunk, gondolnánk. Csakhogy a látszat csal. Igaz, úgy fest, mintha Dél-Amerika északi felének nagy részét csupa zöld vegetáció borítaná. Tény és való, hogy zöld, 344 milliárd fa adja óriási vadonát. A képre nagyítva azonban meglátjuk a folyóvölgyek labirintusát is: 7 millió négyzetkilométernyi területen hatezer-kétszáz kisebb-nagyobb folyó kanyarog. Amazónia bolygónk legnagyobb, egyszersmind fajokban leggazdagabb trópusi esőerdeje, az összes növény- és állatfaj egytizedének, köztük 40 ezer növény-, 2400 hal-, 1300 madár- és 1500 lepkefajnak ad otthont. Egy ilyen roppant térséget, gondolnánk, nemigen háborgat a kívülről érkező ember. Ámde ez is csak makacs tévhit, amelyet a kutatók már negyven éve módszeresen cáfolnak.

Kolumbia és Brazília mindentől távoli, eldugott tájain számtalan sziklarajzot, kőszerszámot és egyéb tárgyat tártak fel a régészek, amelyek mind tanúsítják, hogy az ember legalább 13 ezer éve birtokába vette az Amazonas-medencét. Amikor Európa lakói mamutokat és barlangi medvéket rajzoltak a barlangfalra, itt a masztodon, az óriáslajhár és más, pleisztocén kori állatok ábrázolása dívott. Amazónia népessége egyre gyarapodott, 1492-ben már hozzávetőleg tízmillióan lakták a térséget…

A teljes cikket elolvashatja a National Geographic magazin októberi lapszámában.