Bemutatjuk az erdők apró gondozóit

Írta: ERIC ALT

Fényképezte: INGO ARNDT

Első hatalmas hangyavárát még gyerekként fedezte fel a természetfotós Ingo Arndt. Közel fél évszázada történt; madárlesre indultak ő meg az apja, németországi otthonuk közelében barangoltak a vadonban, és a sűrűben éppen befordultak egy kanyarba, amikor fölmagasodott előttük a másfél méteres halom, a lucfenyőtűréteggel borított, vöröshangyáktól hemzsegő vár. Arndt közelebbről is szerette volna szemügyre venni a hangyák lakhelyét, ám az ott terjengő jellegzetes szag óvatosságra intette. A nehéz, szúrós szagú levegő facsarta Arndt orrát, akár az ételecet. „A mai napig fel tudom idézni azt a szagot” – meséli. Későbbi életében, pályafutása jó részében Arndt járta a nagyvilágot, és vadon élő állatokat fotózott – Patagóniában például a pumák, Ausztráliában meg a kenguruk életét követte nyomon. Németországban már évek óta faluhelyen, természetközelben élnek a feleségével, és sokat járják a könyék fenyőerdőit. Arndtban újra föltámadt a lelkes kíváncsiság a hangyavárak és lakóik, az apró mérnökseregek iránt. Hogyan hozzák össze az alig fél centiméteres rovarok hatalmas építményeiket? És miért árasztanak olyan csípősen fanyar szagot?

Arndt ma már birtokában van a szükséges eszközöknek, és elegendő rutinja is van ahhoz, hogy választ találjon az ilyesfajta kérdésekre. Komoly képfelbontású fényképezőgéppel és makrooptikákkal felszerelkezve egészen kicsi élőlényeket és tárgyakat is egészen közelről fényképezhet. Lelkesen fotózza a hangyák bolyait-várait is, és szakembereknek is megmutatja a képeket, hogy minél többet megtudhasson tőlük a hangyavilág rejtelmeiről. Így derült ki számára, hogy annak az erdei hangyavárnak az építői bizony különleges hangyák – erdei vöröshangyák, rendszertani besorolásuk szerint a Formica nemzetséghez, és – korántsem mellékesen – az úgynevezett kulcsfajok legkisebbjei közé tartoznak.

Mármost a kutatók nagyon odafigyelnek a kulcsfajokként számontartott állatok, például az elefántok meg a cápák populációinak állapotára, mert ezek az állatok életmódjukkal, ténykedésükkel oly sok szempontból befolyásolják ökoszisztémájuk egészségét, hogy amennyiben egyedszámuk fogyatkozni kezd, netán kivesznek az adott élőhelyről, az ökoszisztéma mindenestül veszélybe kerülhet. Az erdei vöröshangya Európa és Ázsia hideg és mérsékelt égövi erdeiben honos.

Az utóbbi évtizedekben rengeteg vöröshangya-kolónia esett áldozatul a nagyarányú fakitermelésnek, a települések rohamos terjeszkedésének és az erdőtüzeknek, valamint az éghajlatváltozás nyomán súlyosbodó szárazságnak és forróságnak. A rohamos pusztulás láttán a vöröshangyák elterjedési területén számos nemzet, köztük Németország illetékesei is törvényben rögzítették az erdei vöröshangya védettségét. Arndt fotóprojektje így ma több értelemben is nagy jelentőségűnek mondható. Az utóbbi két évben készült képei feltárják és közelről láttatják, hogy a hangyák, ezek a csodálatos képességekkel rendelkező kis lények miként alakítják ki és üzemeltetik kölcsönös hasznon alapuló, szimbiotikus kapcsolatrendszereiket az erdő növény- és állatlakóival…

A teljes cikket elolvashatja a National Geographic magazin februári lapszámában.