Vérbeli harcos a sivataglakó üregi bagoly, mégis kiveszőben van, már az ember oltalmára szorul

ÍRTA: JESSICA KUTZ

FÉNYKÉPEZTE: JACK DYKINGA

A törölközővel letakart, állatszállításra befogott kis kartondoboz mellett Eric Murray állatmentő felhúzta vastag védőkesztyűjét. Azután belenyúlt a dobozba, és egyetlen gyors, mégis óvatos mozdulattal kiemelt egy barna-fehér foltos szárnyú kis baglyot. A vékony lábú, éles karmú madár felnőtt egyed volt már, testhossza mégis legfeljebb bő arasznyinak tűnt, 22-23 centi- méter lehetett. Nagy, sárga szemét tágra nyitotta, megbillentett fejét lassan körbeforgatva fürkészte új környezetét.

Murray, valamint tucatnyi önkéntestársa, szintén védőkesztyűvel és széles karimájú kalappal fölszerelkezve, az Arizona állambeli Tucsontól északnyugati irányban közel 100 hektáron elterülő Martin farmon gyűlt össze ezen a tavaszi napon, hogy baglyokat bocsásson szabadon egy különleges módszerrel. Murray óvatosan felemelte a bagoly egyik szárnyát, és még egyszer megnézte: igen, védencük bizonyosan tojó. „Merthogy itt végig sötét sávok húzódnak” – mutatott a belső tollak mentén kirajzolódó mintára. Azután a nemrégiben felállított ideiglenes bagolymenedék, a hálós, fekete árnyékoló- anyagból készített, 3 × 3 méter alapterületű sátor fölé hajolt, felhajtotta a ponyva egyik sarkát, és finoman betessékelte a madarat. A bagoly körülnézett, majd felröppent, és egyenest nekirepült a sátor ponyvafalának.

Lehuppant a frissen fölásott földre, megrázta magát, aztán megint nekiveselkedett. Az egyik önkéntes ezt dünnyögte a bajsza alatt: „Pobrecita. No sabe.” Ami spanyolul annyit tesz: „Szegényke, nem érti még…” Kisvártatva az önkéntesek újabb baglyot eresztettek be az első mellé. A két madár zavarodottan röpdösött a sátorban körbe-körbe. A kívülálló számára szívszorítónak tűnhetett volna a látvány, de éppenséggel a baglyok érdekeit szolgálta mindaz, ami végbement. Ma már a Wild At Heart állatmentő csoport huszonöt ilyen sátra üzemel a Martin farmon; pár éve sikerült elérniük a tucsoni hatóságoknál, hogy nyilvánítsák természetvédelmi területté a földdarabot. Arizonában, magánbirtokokon és állami tulajdonú földeken a Wild At Heart munkatársai összesen hét ilyen bagolymenedéket üzemeltetnek. Ezt a sátrat itt reményeik szerint egy hónapon belül elbonthatják, mert két védencük addigra belakja benne az odút. Pontosabban nem benne, hanem alatta: az immár veszélyeztetettnek számító üregi bagoly ugyanis a föld alatt fészkel…

A teljes cikket elolvashatja a National Geographic magazin 2025. májusi lapszámában.