Új esélyt adhat ez a malac
Immár több évtizede súlyos gond a szervdonorhiány. Lehet, hogy a megoldás a sárban hever?
Írta: Matthew Shaer
Fényképezte: Craig Cutler és Joe Carrotta
A belépés szabályait mintha valami kőkemény házirendből ollózták volna ki. Jelentkezzen be a biztonsági szolgálatnál. A lábbelijét vegye le már a bejáratnál. Zuhanyozzon le az öltözőben. Húzza fel a térdig érő gumicsizmát és az orvosi köpenyt, vegyen védőszemüveget (utóbbi persze a fűtött laboratóriumban hamar bepárásodik). „Elnézést a kellemetlenségért – mosolyog kalauzom, Bjöern Petersen, miközben beljebb tessékel. – Nagyon kell ügyelnünk, nehogy kórokozók kerüljenek a laborba. De meglátja, hogy egykettőre hozzászokik majd.”
Néhány órával korábban az Egyesült Államok egyik középnyugati városának szállodájában ébredtem. (A települést az érdekeltek kérésére nem nevezem itt meg.) Már magasan jár a Nap, a párán átszüremlő fényben fürdik a szomszédos legelő. Követem Petersent a szupertitkos kutatóközpont folyosóin, aztán a nyomokkal teli, sáros udvaron lépkedünk a német származású kutatóval. „Az előző tulaj is kutatási célra használta a telepet, haszonállatokkal foglalkozott. A marhákat itt tartotta, a lovakat pedig odafönt a mezőn. Az épületekhez nem igazán nyúltunk hozzá, de a létesítmény rendeltetése nagyon is megváltozott” – magyarázza Petersen.
Valamit még odaszól nekem az istállóajtóban, de egy szavát sem értem, mert a hangját elnyomja az izgatott röfögőkórus, a cementpadlón felénk trappoló jószág zaja. Az egyre-egyre szabott, elkerített ólakból vagy tucatnyi sertés üget előre a fémrácshoz, és dugja ki rajta az orrát. „Na, akkor hadd mutassak be magának valakit” – szól a mennyezeti lámpák erős fényében még hunyorgó Petersen.
Megáll az egyik ólnál, amely felirata alapján egy bizonyos Margarita komfortos otthona. A koca úgy dörgölődzik a kezéhez, akár egy hatalmasra hízott házi macska. „Margaritát az elsők között klónoztuk – jegyzi meg nagy büszkén Petersen, közben előrehajol, és megvakargatja a fekete sörtével sűrűn benőtt részt a malac fülei között. – Itt, ebben az istállóban jórészt ugyanazokból a sejtekből klónozott sertéseket tartunk. Margarita az egyik legelső, ezért még különlegesebb nekünk.”
A kísérleti telepet vezető Petersen állatok klónozásával, valamint az állati sejtek, szövetek és szervek emberi szervezetbe ültetésével foglalkozik, a xenotranszplantáció szakértője…
A teljes cikket elolvashatja a National Geographic magazin 2025. júniusi lapszámában.
Furcsa szerzetek
Igen, vannak nemszeretem állatok is; tőlük bizarr fizimiskájuk, szedett-vedett toalettjük vagy éppen viselt dolgaik miatt sokan idegenkednek. Pedig gyakran különösségükben rejlik szuperképességeik magyarázata. Tény, hogy különösek, de kivételes képességek birtokosai.
A divat jövője: a termelőtől a ruhásszekrényig
Egy indonéz divatmárka ősi módszerek életre keltésével alkotja meg az új idők kézikönyvét a valóban fenntartható ruhaipar megteremtéséhez.
Az utolsó kardkovácsok Japánban
Ma már nagyon kevesen űzik az ősi mesterséget, de hajdan mesterek ezrei kovácsolták szerte Japánban a borotvaéles katanákat.
Csodálatos összhangban térülő-forduló, légi akrobata seregélyek
A kutatások feltárni látszanak a seregélyrajok bámulatos, formaváltó kötelékrepülésének titkát.
Éltető elemük az óceán: pingvinek
Az evolúció remekei, jól elvannak a bolygónk kimondottan zord térségeiben. Szívósságuk, különleges képességeik egyre újabb példáit derítik fel a kutatók – és arra is rámutatnak, hogy sokat tanulhatunk a pingvinektől, ha alkalmazkodni akarunk a rohamos változásokhoz.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
