Csodálatos összhangban térülő-forduló, légi akrobata seregélyek

ÍRTA: ED YONG

FÉNYKÉPEZTE: SØREN SOLKÆR

Téli estéken Európa és Észak-Amerika egyes régióiban seregélyek ezrei veszik birtokba az égboltot. Napszállta előtt úgy egy órával, éjszakai pihenőhelyükre indulva elképesztően látványos légi parádét mutatnak be. Tömött, sűrű felhőkben lüktetnek és kavarognak. Mintha egyetlen gigászi, alakját egyre csak változtató, amorf lényt látnánk örvényleni. A kalligráfia művészeinek légies ecsetvonásait, a gyertya lángjának kiszámíthatatlan libbenéseit idézi ez a hipnotizáló égi tánc.

De hogyan tud ilyen tömérdek madár ennyire szoros összhangban repülni? A rejtélyre már több mint egy évszázada keresik a választ a kutatók. 1931-ben Edmund Selous ornitológus kijelentette, hogy az általa „égi őrületnek” nevezett jelenséget nem más, mint a madáregyedek között működő telepátia eredményezi. A seregélyeknek „kollektív módon és tökéletes összhangban kell gondolkodniuk” – írta. Sokakhoz hasonlóan tehát Selous is úgy vélekedett: ennek a sokelemű viselkedésnek a hátterében is csak összetett folyamat húzódhat.

Ám az 1980-as években a témát elemző fizikusok és számítógépes szakemberek más következtetésre jutottak. Nekiálltak modellezni a jelenséget, és azt derítették ki, hogy a számítógépben kavargó virtuális madarak igen egyszerű szabályok szerint működnek együtt, mégis hasonlóan összetett kötelékrepülésre képesek, mint a seregélyek raja. A modellezés, a szimuláció eredménye meggyőző volt, de a seregélytömeg mozgásával kapcsolatban hiányoztak a hiteles, pontos és tesztelhető adatok.

2005-ben két olasz fizikus, a férj és feleség Andrea Cavagna és Irene Giardina nagyot lendített a probléma megoldásán. Három éven át, szép és rossz időben, párba állított fényképezőgépekkel fotózták a város fölött örvénylő seregélyrajokat a római Palazzo Massimo tetejéről. A fotótömeg alapján 3D-ben rekonstruálták, modellezték a raj kavargó együttmozgását, szakszóval: murmurációját, minden egyed, nemritkán jó négyezer seregély rajban elfoglalt helyzetét, illetve annak változásait elemezték. Mi derült ki? Az, hogy lett légyen bármily népes a seregélyraj, minden tagja kizárólag hét legközelebbi szomszédjához igazítja mozgását. Ez az információmenynyiség valószínűleg éppen annyi, amennyit agyuk egyidejűleg fel tud dolgozni. Habár másodpercről másodpercre változik a raj összes tagjának pozíciója, a seregélyek csak a közvetlenül mellettük repülők mozgásával törődnek, és ügyelnek arra, hogy se túl nagy, se túl kicsi ne legyen közöttük a távolság.

Pozíció, távolság, kikerülés: a hollandiai Groningen egyetemének önszerveződést kutató biológusa, Charlotte Hemelrijk ezt a három kulcsszót, valamint az aerodinamika törvényeit alkalmazva murmurációs modellt fejlesztett ki, leképezte a seregélyek mozgását, majd eredményeit összevetette Giardina és Cavagna fotóanyagával…

A teljes cikket elolvashatja a National Geographic magazin 2025. júliusi számában.