Az utolsó kardkovácsok Japánban
Ma már nagyon kevesen űzik az ősi mesterséget, de hajdan mesterek ezrei kovácsolták szerte Japánban a borotvaéles katanákat.
ÍRTA: ELLEN HIMELFARB
FÉNYKÉPEZTE: NORIKO HAYASHI
Japán Tango-félszigetén vagyunk, jó 120 kilométerre Kiotótól. Egy lakóövezet peremén, az egykori pajtából átalakított műhelyben három férfi kel birokra a zsarátnokkal. Kicsapnak a lángok az 1300 Celsius-fokra hevített kemencéből, mellette Jamazoe Kószuke fehéren izzó acéltömböt lapít éppen, hétkilós kalapácsával le-lesújt, szinte transzba ejt a ritmus. A döngölt földpadlóra vöröses izzással aláhulló parázszápor mögött Mijagi Tomojuki vasfogóval tartja és – már-már zenei ellenpontként – egy kisebb kalapáccsal püföli a munkadarabot. A koromtól fekete falnál, a kályhán Kuromoto Tomoki teát készít. Ez a Nippon Genshosha központja, a világ egyik utolsó működő katanakohója.
A kardkészítés mesterei évszázadokon át szolgálták Japán harcosait, köztük a legendás szamurájokat. A korai feljegyzések ezerszám tartalmazzák a kovácsok nevét, de 1876-ban, amikor betiltották a kardok viselését, a mesterség hanyatlásnak indult. A második világháború után a megszálló hatalmak a katanák, a kardok készítését is tiltólistára tették, a mesterek így felhagytak iparukkal, tudásukra többé nem volt szükség. Napjainkra Japánban hivatalos engedéllyel rendelkező kardkovács alig kétszáz maradt, és már ők sem mind űzik az iparukat. A Japán legrégebbi kovácsműhelyeinek otthont adó vidéken ma már egyedül Jamazoe, Mijagi és Kuromoto vállalkozása működik. „Kihal a mesterségünk, és ez elkeserítő” – mondja a tolmács útján Kuromoto. Ám ők hárman nem csak őrzik, hanem új szintre is emelik a régmúltba vesző hagyományt.
A most harmincas éveiben járó három fiatalember még Tokióból ismeri egymást, abból az időből, amikor keserves, tízéves tanoncidejüket töltötték a mai Japán két leghíresebb kardkovácsa, Josihara Josikazu és édesapja, Josihara Josindó mellett…
A teljes cikket elolvashatja a National Geographic magazin 2025. júliusi számában.
Trópusi fajok szaporodnak a Hévízi-csatornában
Trópusi állat- és növényfajok szaporodtak el a Hévízi-tó télen is meleg vizű kifolyójában. Az őshonos fajokat fenyegető ökoszisztémába Kasia Farkas természetfotós nyújt betekintést a National Geographic magazin 2026. júliusi számában, ezúttal pedig arról mesél, miként figyelt fel a témára.
Drónnal is kutatják a következő földcsuszamlást Magyarországon
A National Geographic magazin 2026. júniusi számában Vajon mitől indul meg a hegyoldal? című cikkében arról olvashatunk, hogy egy alaszkai geológus miként fut versenyt az idővel: az állam szétporladó hegyeinek földcsuszamlásai ezrek életét veszélyeztetik. Dr. Babinszki Editet, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága Földtani Szolgálatának geológusát kérdeztük a magyarországi helyzetről.
Fotókon a Sagrada Família megkoronázása
A National Geographic legújabb cikke a bazilika kulisszái mögé vezet, és bemutatja azt a generációkon átívelő munkát, amely Antoni Gaudí mesterművét a megvalósulás küszöbére juttatta.
A drónszem sokat lát, de nem mindegy, hogyan használjuk
A National Geographic magazin 2026. májusi lapszámában több drónfelvételt is bemutatunk. Online cikkünkben ezúttal néhány, a drónfotózással kapcsolatos kihívást járunk körbe.
Meglepő leletet rejtett a honfoglaló harcos dereka
Különleges, honfoglalás kori sírokat tártak fel Akasztó határában. A három harcos története elolvasható a National Geographic magazin 2026. májusi lapszámában, online felületünkön pedig az egyik leletet részletesebben is bemutatjuk.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
