A divat jövője: a termelőtől a ruhásszekrényig

Egy indonéz divatmárka ősi módszerek életre keltésével alkotja meg az új idők kézikönyvét a valóban fenntartható ruhaipar megteremtéséhez.

ÍRTA: CLAUDIA AKALB
FÉNYKÉPEZTE: MUHAMMAD FADLI
Párás a decemberi reggel a közép-jávai Ambarawa-hegyvidéken. Tintakék mellényt, húzott szoknyát viselő nő hajt át robogóval az egyik falucskán – madárkalitkák sorakoznak a trópusi virágtengerrel befuttatott házakon –, utána az erdő felé veszi az irányt. Az indonéz fővárostól, Jakartától 480 kilométerre a termékeny talajban cserjék és fák sokasága között értékes haszonnövények, így kassava, más néven manióka és kávé nő. A 34 esztendős Denica Riadini-Flescht mégsem ez hozta ide. A banán, papaja és kókuszpálmák árnyékában ugyanis ruhaforradalmának magjait hintette el, mégpedig a szó szoros értelmében: száz meg száz indigópalánta bontogatja itt leveleit a zöld megannyi árnyalatában.
Riadini-Flesch a SukkhaCitta ruhamárka alapítója, amely több száz helyi gazdával és kézművessel karöltve működik Jáván és a környező szigeteken: Balin, Nyugat-Timoron és Floresen. A „tintanövények” a vállalkozásának köszönhetik szárba szökkenésüket – és viszont. Habár az indigó nemzetség több száz fajt számlál, Ambarawa környékén jellemzően egyetlen, magas fényigényű képviselőjét termesztik. A vállalkozónak mérlegelnie kellett: ennek a fajnak a telepítése csak erdőirtás árán volt lehetséges. Szerencsére talált alternatívát: a szívós és árnyékkedvelő assam indigót. Az assam mára a helyi közösségek igen fontos bevételi forrása lett, és a SukkhaCitta kollekcióinak színeit is meghatározza.
Riadini-Flesch öltözéke ékes példája ennek – ragyogó, éjfekete árnyalatához a kelmét vagy harmincszor kellett erjesztett indigólevelekből készített festőfőzetbe mártani.
Ez a gondosság az etikus és környezettudatos cégfilozófiában is jól tükröződik. Az ujjatlan kebaya ára 320 dollár, a szoknyaként testre csavarható kendő, a kain közel 500 dollárba kerül – bizony, ennyi a kézművesszaktudás valós értéke. „Ez az erdő maga a divat forrása” – mutat a fákra mosolyogva Riadini-Flesch. A SukkhaCitta abban is újszerű, hogy ellátási lánca teljesen átlátható. A „termelőtől a ruhásszekrényig” koncepció alapján kollekciójuk kizárólag természetes alapanyagú textilekből készül, és ezek eredete a növényi rostanyagon át a földkímélő gazdálkodás révén előállított színezőanyagokig (amilyen az indigó is) visszakövethető. A kézzel sodort pamutszálakból hagyományos szövőszéken készül a kelme, a díszítést is helyi mesterek végzik: részletgazdag motívumaikat a batiknak nevezett ősi viasztechnikával rajzolják az anyagra, mielőtt színeződézsákba mártanák, és megszárítanák. Ezután következik a szabás és a varrás. A teljes folyamat a magok elvetésétől a ruhadarab elkészültéig 2–6 hónapot vesz igénybe. A ruhák a SukkhaCitta jakartai mintaboltjában, webshopokban, valamint szingapúri és New York-i butikokban lelnek gazdára. Utóbbiak vásárlói mind szívesebben költenek elegáns ruhára, finom pantallóra úgy, hogy tudják: a társadalmi és környezeti hatásokat egyaránt szem előtt tartó vállalkozást támogatnak ezzel…
A teljes cikket elolvashatja a National Geographic magazin 2025. júliusi számában.
































































































































































































