Különösen csíkozott tigrisek genetikai keservei

Írta és fényképezte: Prasenjeet Yadav

Ötvennapi kutatásba került, hogy az őserdő végre fölfedje előttünk legnagyobb titkát. Ötven álló napig zötykölődtünk India keleti részén, Odisha államban, a Similipal Tigrisrezervátum köves útjain, fürkésztük az örökzöld és lombhullató erdőt, hátha sikerül megpillantanunk a T12-es néven lajstromba vett tigrist – ez a feltűnő külsejű hím ugyanis élő bizonyíték arra, hogy a park tigrisállományát új veszély fenyegeti.

Útitársam, Raghu Purti, az erdőfelügyelet munkatársa még sohasem látta a T12-est. Kollégáinak jó része is csak az állatok mozgásának megfigyelésére felállított kameracsapdák képeiről ismeri. De fontos, hogy saját szemükkel láthassák Similipal tigriseit, mert így olyan fizikai rendellenességeket is észlelhetnek, amelyekről a felvételek nem árulkodnak – és igazolva láthatják azt is, hogy tényleg létezik a hús-vér nagyragadozó, amely miatt megéri hosszú órákon át járőrözni a fullasztó hőségben. A T12-es, a legidősebb similipali hím tigris dokumentált megfigyelése különösen fontos lenne, mert a rejtőzködő életet élő tízéves jószágnak kulcsfontosságú szerep juthat az állománymentésben.

Az ötvenedik napon már késő délutánra járt, amikor hirtelen egy sötét alak rontott elő az aljnövényzetből, és vetődött terepjárónk elé. Beletapostam a fékbe. Egy hatalmas tigris bámult Raghura és rám, az út teljes szélességét elfoglalta. A méreteiből nyilvánvaló volt, hogy idősebb hím – és éppen olyan, különleges színe volt, mint amilyet kerestünk. „Fekete, szinte fekete” – suttogta mellettem Raghu izgatottan.

A T12-esen – merthogy ő volt az –, úgy lógott a sötét bunda, mint valami tépett gúnya. Keskeny narancssárga csíkok húzódtak rajta, a pofáján és a mellső lábain nagyobb foltokkal. A rezervátum úgy harminc tigriséből minden másodikat különösen széles fekete csíkok sávoznak; ez egy ritka génmutáció, a pszeudomelanizmus szembeszökő megnyilvánulása, és annak is beszédes jele, hogy rosszra fordulhat az indiai vadvédelem egyik sikertörténete. Similipalban ma már több a tigris, mint az elmúlt évtizedekben volt, viszont gondot jelent, hogy a rezervátumot nem kötik össze zöld folyosók más területekkel, ahol tigrisek honosak, és ez genetikai szempontból veszélyhelyzetet teremt.

Azokban a hetekben, amikor Raghuval átfésültük az őserdőt, máshol is dolgoztak a megoldáson: megfelelő párt kerestek a T12-esnek. Sorsdöntő mozzanata volt ez annak az évek óta tartó, célirányos tenyésztési programnak, amelynek keretében egy genetikusokból, természetvédőkből és molekuláris ökológusokból álló csapat azon fáradozik, hogy megmentse Similipal tigriseit a beltenyésztettség veszedelmeitől…

A teljes cikket elolvashatja a National Geographic magazin 2025 októberi lapszámában.