Félébren és félálomban

Az emberi hibernáció forradalmasítaná az orvoslást, és könnyítene a hosszú űrutazásokon. Ma még inkább a sci-fi hatáskörébe tartozik, de megvalósítása közelebb van, mint hinnénk.

ÍRTA: ADAM PIORE
FÉNYKÉPEZTE: COREY ARNOLD
A kísérlet alanya – Clifton Callaway szívgyógyász – kifejezésével élve „féléber albásba” merült. A Pittsburghi Egyetem alkalmazott élettani laboratóriumában Callaway és munkatársai 18 órája kezdték nyugtatókkal elnyomni a férfi lehűlő szervezetének természetes reakcióját, a didergést, az izomremegést. Az alany testhőmérséklete 37 Celsius-fokról 35-re süllyedt, pulzusa lassult, vérnyomása is esett, anyagcseréje – egyúttal tápanyagigénye, oxigénszükséglete és szén-dioxid-kibocsátása is – 20 százalékkal csökkent. Ennek ellenére ki tudott kelni az ágyból, hogy kibotorkáljon az illemhelyre. Amikor pedig megéhezett, csengetni tudott, enni-inni kért. Mivel ebben az állapotában is reagált az ingerekre, nem volt szükség katéterre és infúzióra.
A férfi – a 21–54 éves korosztály öt makkegészséges alanyának egyike – a kísérletben részt vevő önkéntestársaival együtt nyugodt, különös félálomba merült, akárha űrhajósként indult volna kilenc hónapos űrutazásra a Marsra. Az indukált hipotermia, a mesterséges hibernáció szakértője, Callaway a NASA megbízásából keresett olyan módszert, amely immobilizáló, izombénító hatású szer és lélegeztetőgép alkalmazása nélkül is téli álomhoz hasonló állapotba juttathatja az embert. Kiderítette, hogy a dexmedetomidin megfelelő adagban alkalmas szer az állapot kiváltására. Az alany álomittas és kába, de ha a helyzet úgy kívánja, cselekvőképesnek bizonyul, „akárcsak a medve”, magyarázza Callaway…
A teljes cikket elolvashatja a National Geographic magazin 2025. novemberi lapszámában.
































































































































































































