Magyarok vitték sikerre a Korinthoszi-csatorna megépítését

A National Geographic magazin 2026. áprilisi lapszámában a görögországi Korinthoszi-csatornát is bemutatjuk olvasóinknak, a már az ókorban megálmodott vízi útvonal befejezésében két magyar szakembernek is óriási szerep jutott. A nyomtatásban megjelent cikk mellett most online anyagban emlékezünk meg Türr Istvánról és Gerster Béláról.

Egy kalandor és egy mérnök

A Peloponnészoszt a görög szárazföldtől elválasztó keskeny földsáv átvágásának gondolata már az ókorban is megfogalmazódott. A 19. század végére a terv már nem puszta vízió volt, a görög állami szándék, a nemzetközi vállalkozói háttér és a mérnöki tapasztalat lehetőséget teremtett a megvalósításra. Ebbe a folyamatba kapcsolódott be a magyar páros.

Türr István (1825–1908) Baján született, katonatisztként kezdte pályáját, majd később vízügyi vállalkozásokkal foglalkozott. „Kalandos és tevékeny életét, mely kötődött Magyarországhoz, Olaszországhoz és Franciaországhoz is” – mondja Dr. Szilágyi Ágnes Judit, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék tanszékvezetője, egyetemi tanár.

Jókai Mór, aki személyes jó viszonyt ápolt vele, és Nizzában vendégeskedett nála, így jellemezte: »az ő otthona a széles világ«.

Részt vett a szabadkőműves mozgalomban, és támogatta a népoktatás fejlesztését is, 1870-ben részt vett a Corvina Társulat alapításában. Vízügyi tervei között szerepelt az Osztrák–Magyar Monarchia csatornahálózatának kialakítása. Az 1870-es évek közepén becsatlakozott a Panama-csatorna nyomvonalának kijelölésébe és az ehhez kapcsolódó vállalkozásba, majd a Korinthoszi-csatorna megépítésének fővállalkozója lett.

Türr 1861-ben vette feleségül Bonaparte-Wyse Adélt, így III. Napóleon francia császárral is rokoni kapcsolatba került, és élvezte Európa vezető monarchista elitjének bizalmát. „Széles körű nemzetközi és hazai kapcsolatrendszerét merész vállalkozások szolgálatába állította” – emeli ki a történész.

Gerster Bélával (1850–1923) való megismerkedése is erre az időszakra tehető. Gerster Kassán született, egy építészdinasztia tagjaként, egy 1848-as honvédtiszt fiaként, majd Bécsben tanult, és ott is kezdte pályáját. 1876-ban, mindössze 26 évesen csatlakozott Türr Istvánhoz a Panama-csatorna nyomvonalát vizsgáló expedícióban. „Később több közös vízügyi vállalkozásuk is volt Magyarországon, és ő lett a Korinthoszi Csatornaépítő Vállalat igazgatója és tervező főmérnöke” – nyilatkozza Dr. Szilágyi Ágnes Judit.

Gerster Béla utóbb számos vasúti fejlesztésben is részt vett. 1886-ban végleg visszatért Magyarországra, ahol 1919-ben a Duna-Tisza-csatorna Építési Igazgatóságát vezette.

4 fotó

A Panama és Korinthosz közötti kapcsolat

A 19. század második felében a közép-amerikai földszoros átvágásának kérdése nemzetközi szakmai és politikai viták tárgya volt. A csatorna lehetséges nyomvonaláról különböző tervek és tanulmányok készültek, amelyeket európai tudományos társaságok is megvitattak. A kérdésben magyar szakértők is megszólaltak.

A Türr István szervezte közép-amerikai expedícióra Gerster Béla is elutazott, a helyszíni tapasztalatok alapján készített tanulmányt a csatorna nyomvonaláról, kijelölve a panamai földszorost – korábban több szakember inkább a nicaraguai megvalósítást támogatta. Türr 1878-ban koncessziót szerzett a Panama-csatorna megépítésére, amelyet később értékesített.

Dr. Szilágyi Ágnes Judit szerint az ebből származó tőkét új vállalkozásba fektette: a Korinthoszi-csatorna létrehozásába. Az 1822-ben függetlenedett Görögországban ekkoriban élénk volt a pánhellén (összgörög) és modernizáló mozgalom, a csatorna terve ehhez illeszkedett.

1881-ben engedélyt kapott a görög uralkodótól a csatorna megvalósítására, majd részvénytársaságot alapított a finanszírozás biztosítására. A görögországi munkálatok során Gerster lett a vállalat igazgatója és főmérnöke. Feladata volt a tervek elkészítése és az engedélyezési folyamatok lebonyolítása – ezen a ponton érdemes hozzátenni: a két „főszereplő” mellett a munkában más magyar mérnökök, Kauser István, Nyári László, Pulszky Garibaldi, Stégmüller István és Gerster Kálmán is becsatlakoztak.

Legyél Te is előfizetőnk! Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónk itt érhető el.

A több mint 6 kilométer hosszú csatorna építkezése 1882 májusában kezdődött, ám a vállalkozás költségei meghaladták az előzetes terveket, és 1889-ben a társaság csődbe ment. Türrnek sikerült állami támogatást szereznie, és új vállalatot alapított, amely 1890-től folytatta a projektet. A csatornát 1893-ban fejezték be, ünnepélyes megnyitását augusztus 6-án tartották, a forgalom számára pedig október 28-án adták át.

Jelentőség és működés

„A Korinthoszi-csatorna megvalósulása jelentékenyen megrövidítette az Adriától az Égei-tengerre, illetve tovább, Kis-Ázsia és Konstantinápoly felé a Fekete-tengerre vezető víziutat” – húzza alá a történész. „Ezzel komoly hatást gyakorolt Európa kereskedelmére, gazdaságára.”

Az áthaladó hajók csatornahasználati díjat fizettek, a működést azonban gyakran nehezítették a partcsuszamlások, amelyek miatt időnként szüneteltetni kellett a forgalmat. Emiatt a bevételek jelentős részét fenntartásra kellett fordítani, 1928-ban ráadásul nagy földrengés is sújtotta a régiót.

A csatorna megépítése után Türr István visszatért Magyarországra, és közéleti tevékenységet folytatott. Részt vett a nemzetközi békemozgalomban, és az 1899-es budapesti békekongresszus elnöke volt. 1908-ban Budapesten hunyt el.

Gerster Béla szintén hazatért, és főként közlekedési fejlesztéseken dolgozott. Több vasútvonal tervezésében és kivitelezésében vett részt, valamint a Duna–Tisza-csatorna építési igazgatóságát is vezette. 1923-ban halt meg Budapesten.

Emléküket több helyen őrzik, a Korinthoszi-csatorna bejáratánál például emléktáblát állítottak tiszteletükre, a Korinthoszi-csatorna egyik vontatóhajója pedig a Türr nevet viseli. Magyarországon szobrok, emléktáblák és intézménynevek idézik fel munkásságukat, sírhelyeik a Kerepesi temetőben találhatók.