Meglepő leletet rejtett a honfoglaló harcos dereka

A National Geographic magazin 2026. májusi lapszámában az olvasók egy különleges hazai régészeti felfedezés történetét is megismerhetik: másfél évvel ezelőtt két honfoglalás kori nyughelyet tártak fel a Bács-Kiskun vármegyei Akasztó közelében, 2025 nyarán pedig egy harmadik temetkezést is megtaláltak. A sírok előkelő harcosok számára készültek.

Az elhunytak a Huba, Koppány és Szaniszló nevet kapták – kincseik, történetük, illetve az azt felfedő, hazai mércével példás interdiszciplináris kutatás nyomtatott magazinunkból részleteiben is megismerhető. A lelőhelyen aranygyűrű, szablya, ezüstérmék, lószerszámok, nyílhegyek, lócsontok és más izgalmas maradványok kerültek elő, ezek közül az alábbi galériákban nézhető meg néhány darab.

8 fotó

Ezúttal az eredmények egy apró, ám annál érdekesebb szeletét mutatjuk be: Huba in situ kiemelt deréktáját, amely igencsak izgalmas részleteket tartogatott.

Ezért fontos az in situ felvétel

„2024 novemberében járunk. Hideg van, párás a levegő, már délután fél négy, lassan lemegy a nap. Körülöttem lelkes kollégáim állnak, két napja megfeszített erővel dolgozunk két honfoglaló harcos temetkezésének feltárásán” – emlékszik vissza az első ásatás idejére Hajdrik Gabriella, a Kecskeméti Katona József Múzeum régésztechnikusa.

A szakértő szerint bakancslistás álma teljesült, amikor a több mint ezeréves ezüst tarsolylemez és a hozzá tartozó veretes öv előtt térdelt. Szinte minden izma fájt, kezei remegtek, de tisztában volt vele: a leletegyüttest az eredeti helyzetében megőrizve kell felszednie, illetve eljuttatnia a restaurátorhoz.

Egy múzeumban járva a laikus számára a régészeti tárgyak gyakran esztétikai megjelenésük miatt érdekesek, ám előfordul, hogy a kontextus részleges vagy teljes hiánya miatt tudományos szempontból kevésbé értékesek. Hagyományosan a régészek a leleteket a helyszínen szedték fel, jobb esetben dokumentálták, majd elszállították vizsgálatokra – ez azonban mindig jelentős információvesztéssel jár.

Legyél Te is előfizetőnk! Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónk itt érhető el.

Az in situ felvétel lényege ezzel szemben az, hogy a leletegyüttest változtatás nélkül, eredeti, hiteles helyzetében tartsák meg. Ez lehetővé teszi, hogy utóbb olyan apró részleteket is megfigyeljenek, amelyek a külön-külön történő feltárás esetén elveszhetnek – például parányi szervesanyag-maradványokat.

A munka, amely minden fájdalmat megért

Hajdrik Gabriella 30 éve dolgozik régésztechnikusként, pályája során számtalan leletet – köztük gepida kardot, avar szablyát, középkori pártaövet – szedett már fel. Azon a novemberi napon mégis görcsbe rándult a keze.

„Lement a nap, és csak a hold világít, a kollégák telefonjainak fényében egy fa kerettel veszem körbe a medencecsontokat, és nagyon lassan, centiméterenként haladva helyezek be alá egy fémlemezt. Sikerül eredeti helyzetben megtartva, gondosan becsomagolva felemelni, és ládába helyezni az in situ részeket” – meséli a történteket.

Hat óra magasságában, a teljes sötétben őseink múltjának páratlan szelete a gépkocsi csomagterébe került.

Minden fájdalmat megért!

– összegzi magazinunknak a szakember.

A végeredmény: a mindössze 17–18 éves, minden jel szerint igencsak előkelő Huba deréktáji része – akinek tárgyait, lehetséges megjelenését, származását és egyéb vonásait májusi lapszámunkban részletezzük.

A lelet útja a tereptől a restaurátorig

Az in situ lelet ezt követően – az intézményeken és szakterületeken átívelő együttműködés részeként – Szabó Krisztinához, a Magyar Nemzeti Múzeum textilrestaurátorához került. „Megkaptam nagyjából négy csigolyányi deréktáji részt földdel együtt” – nyilatkozza a National Geographicnak.

Már a terepen kiderült, hogy különleges esetről van szó: a szakértők egy kiterjedt textilfelületet érzékeltek, ezt követően döntöttek az in situ mentés mellett. Mivel a Kárpát-medence kevéssé kedvez a szerves maradványok megtartásának, önmagában is érdekes felfedezésről van szó; jelen esetben a homokos, száraz talaj segíthetett a konzerválódásban.

Ahogy Szabó Krisztina apránként bontotta a leletet, kiderült, hogy egészen gazdag együttessel van dolga. Hubát úgynevezett padmalyos sírba temették: ennek lényege, hogy a testet egy üregen keresztül csúsztatják be. „A ruházata emiatt elcsúszott az egyik irányba, a tarsolyos rendszer pedig átbillent, elfordult. Ahogy bontogattam, úgy kezdett kirajzolódni a lelet komplexitása” – meséli a szakember.

8 fotó

Rejtélyes lelet került elő Akasztónál

Övveretek kusza sokasága, textil, bőr, a tarsoly túloldalán pedig valamiféle ruhadarab összetorlódott maradványai rajzolódtak ki. Megfordítás után aztán a tarsolylemez is előkerült, ezt felnyitva pedig magát a tarsolyt is megtalálták.

A tarsoly alatt egy nagyon összetett, egyelőre tisztázatlan rendszer lapult.

Ez bőrből, selyemből és szőrből készült, és igen díszesen varrták” – összegzi a restaurátor.

Huba deréktájának további érdekessége, hogy öve nem bőrből, hanem veretekkel ellátott selyemből készült. Igazán finom, jól kidolgozott kiegészítő volt ez.

A deréktáji lelet egyéb öltözetmaradványokat is tartalmazott, ezekből már kezd kirajzolódni a viselet rétegzettsége, az alsó és felsőruha anyaga. Szabó Krisztina szerint ez is azt mutatja, hogy az öltözék árnyaltabb és összetettebb lehetett annál, mint ahogy azt korábban elképzelték.