Drónnal is kutatják a következő földcsuszamlást Magyarországon

A magazin cikkében említett csuszamlások hazánkban is előfordulnak?

Tömegmozgások – természetesen – a Föld minden táján zajlanak, ahol nem teljesen sík a domborzat. Azt azonban szögezzük le már az elején, hogy Magyarországon ezek gyakorisága és súlyossága meg sem közelíti az alaszkai eseteket.

Ez abból is adódik, hogy ott egy nagyon speciális helyzettel állunk szemben, nevezetesen az éghajlatváltozás okozta felmelegedés miatt egyre gyorsuló ütemben olvad a permafroszt, azaz a fagyott talaj, amely eddig „összeragasztotta” a hegyeket, és amelynek eltűnésével a szétaprózódott törmelék földcsuszamlások formájában lezúdul a hegyoldalakon.

Nálunk földcsuszamlások is előfordulnak, de a lejtőkúszás, a kőomlások és a partfalomlások is gyakoriak.

Csuszamlás, kőomlás, partfalomlás, kúszás: hétköznapi értelemben ezek mind hasonló kifejezések. Az alaszkai cikk fordítása kapcsán sem volt mindig egyértelmű, hogy melyik angol kifejezést hogyan is nevezzük meg magyarul. Mi különbözteti meg ezeket a folyamatokat egymástól?

Ha elég „távolról” szemléljük ezeket a folyamatokat, akkor végül is mind ugyanazt jelenti: egy nagyobb kőzettömeg egy domb- vagy hegyoldalon lezúdul a mélybe. A különbség abban rejlik, hogy milyen típusú anyag, minek hatására, hogyan és mennyi idő alatt kerül lejjebb.

Alapvetően két nagy csoportra osztanám ezeket a folyamatokat: vannak azok, amelyeket döntően közvetlenül a gravitáció vált ki, és vannak, amelyek valamilyen csúszófelülethez kapcsolhatók.

Tudna ezekre példákat mondani?

A közvetlenül a gravitáció hatására kialakuló tömegmozgások leggyakrabban nagyon meredek domborzatnál, esetenként függőleges sziklafalaknál, partfalaknál figyelhetők meg. Ilyenek a kőomlások, kőhullások, kőpergések, kőlavinák – már az elnevezésükből is látszik, hogy a magyar nyelv nemcsak az irodalom szintjén leíró, hanem például a földtani szakkifejezések is egyből érthetők egy nem szakember számára is.

Legyél Te is előfizetőnk! Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónk itt érhető el.

De hadd hozzak egy személyes példát: a Dunakanyarban lakom, ahol eddig két-három évente előfordult, hogy Nagymaros és Zebegény között, a Dömösi átkelés megállóhelynél egy-egy nagyobb esőzés alkalmával a Szent Mihály-hegy meredek oldaláról kisebb-nagyobb kőlavina zúdult a sínekre. Ez párnapos bosszúságot okoz a helybélieknek, amíg a kérdéses szakaszon nem vagy csak részlegesen tudtak közlekedni a vonatok.

A felépített támfal a kisebb kőpergéseket, kőhullásokat felfogja, de ha hirtelen nagyon nagy mennyiségű törmelék indul meg, akkor az bizony feltöltheti a támfal mögötti védőzónát és átbukva rajta a sínekre kerülhet.

Ez rendkívül gyorsan lezajló esemény. Viszont, ha abból indulunk ki, hogy a szakszavak is leíró kifejezések, akkor a kúszás kifejezetten lassú folyamatot takarhat. Ez így van?

Pontosan: ugyanúgy, ahogy például a vadászó macska is lassan, óvatosan kúszik a zsákmánya felé, ugyanilyen lassan – évente néhány millimétert vagy centimétert – kúszik lefelé a lejtők talaja és törmeléke is. Ám a macskával ellentétben ez a mozgás nem marad észrevétlen: ha egy domboldalra pillantva azt látjuk, hogy a villanyoszlopok lejtőirányban dőlnek, vagy például a fák koronájának sudara, tehát a koronájuk ágainak főtengelye ugyan függőleges, de a törzsük furcsán kanyarodik, akkor erre gyanakodhatunk.

Ennek a mozgásnak a kiváltó oka lehet a fagyás és olvadás is: egy lejtőn, ha a talajban lévő nedvesség megfagy, a jégtűk megemelik talajszemcséket a domborzatra merőlegesen, majd olvadáskor ezek a szemcsék a gravitáció hatására immár függőlegesen, azaz a lejtőn pár milliméterrel lejjebb esnek vissza. Ugyanakkor a talaj átnedvesedése és kiszáradása is hasonló mikroszkopikus mozgásokat eredményez.

Milyenek azok a tömegmozgások, amelyek kialakulásához valamilyen csúszófelület szükséges?

A csúszópálya mentén történő elmozdulások a csuszamlások. Ilyen csuszamlást nagyon könnyen elő tudunk idézi a konyhában is. Ha az éppen elkészült, több krémes réteget tartalmazó tortát a hűtő felé menet nem vízszintesen tartjuk, akkor egy bizonyos dőlésszög után a piskótarétegek elcsúsznak egymás fölül. Nagy dőlésszög és/vagy nagyon lágy krém esetén szélsőséges esetben a születésnapos akár hoppon is maradhat.

A geológiában a csokikrém leggyakrabban egy átnedvesedett agyagréteg, amelyen megcsúszik a felette lévő tömeg, főleg, ha ezek a rétegek még lejtőirányban is dőlnek. Ilyen csuszamlás volt például a 2010 májusában Dunaszentmiklóson történt tömegmozgás, amely sajnos anyagi károkat is okozott.

Ezeket a baleseteket el tudjuk kerülni? A szakemberek képesek előre jelezni a tömegmozgásokat?

A legjobb elkerülés szerintem a megelőzés, amely itt azt jelenti, hogy tömegmozgásra hajlamos területre ne építkezzünk, ha lehet, semmiféle infrastruktúrát ne telepítsünk ilyen lejtőkre vagy sziklafalak közelébe. A földcsuszamlások előrejelzésében ugyanakkor jobban állnak a geológusok, mint például a földrengések előrejelzésében.

A 2008-as dunaszekcsői mozgást is már hónapokkal korábban észlelték a szakemberek, és ennek köszönhetően személyi sérülés nem is történt, de nyilvánvalóan nem tudjuk pontosan megmondani, hogy adott területen majd augusztus 12-én délután lesz egy csuszamlás. A veszélyeztetett területek azonban monitorozhatók. Az SZTFH Földtani Szolgálatának van egy adatbázisa, amelyben ezek a területek találhatók, és ezeket időről időre a Szolgálat geológusai fel is keresik.

Milyen módszerekkel kutatják ezeket a területeket?

A legegyszerűbb terepi megfigyelésektől kezdve – amikor feltérképezzük a repedéseket, a leszakadási peremeket, a korábbi csúszások nyomait, vagy pedig a forrásokat és vízszivárgásokat vizsgáljuk – a geofizikai vizsgálatokon át a legmodernebb, drónos megfigyelésekig többfajta módszer áll rendelkezésünkre.

Ez utóbbi elég izgalmasnak tűnik, de mit lehet látni a levegőből?

Ezeket a vizsgálatokat csak pár éve kezdtük el: drónokról készített, nagy felbontású fényképekből háromdimenziós modelleket készítünk. Ezek felbontása ma már a centiméteres tartományban mozog.

Ha ezeket a felvételeket időről időre elkészítjük, és a modelleket egymásra helyezzük, akkor láthatóvá válik, hogy mely területek maradtak stabilak, és hol történt elmozdulás, melyek azok a részek, amelyekre jobban oda kell figyelni. Ahhoz, hogy ezeket a centiméteres elmozdulásokat észlelhessük, az szükséges, hogy a modelleket legalább ilyen pontossággal egymásra tudjuk helyezni.

Ehhez a hagyományos GPS pontossága azonban nem elegendő, ezért valós idejű RTK (Real-Time Kinematic) GPS-t használunk a terepi munka során, amellyel jelentősen javítható a helymeghatározás pontossága. A távérzékelésnek azonban nemcsak a monitorozás során van szerepe, hanem a tömegmozgásokkal érintett új helyek megtalálásában is: légifotók és műholdképek elemzése is segít ezek felfedezésében. Vannak próbálkozások már azzal kapcsolatban is, hogy a mesterséges intelligenciát vonják be a veszélyeztett területek felderítésére, de ez a módszer ma még gyerekcipőben jár.

4 fotó

Az alaszkai földcsuszamlásokat végső soron a felmelegedés okozza. Az éghajlatváltozás hatásai már nálunk is érezhetők. Vajon lesz-e és ha igen, milyen hatással a hazai tömegmozgásokra?

Pontos előrejelzéseket adni sajnos nem tudunk, a természet egy nagyon összetett, bonyolult rendszer. A klímamodellek alapján nálunk a csapadék mennyiségének csökkenése, illetve az intenzitásának a növekedése várható. Ezek a folyamatok már ma is megfigyelhetők: ritkábban, de olyankor sok esetben özönvízszerű esők formájában hullik a csapadék.

A talaj és a felsőbb üledékrétegek egyre gyakrabban vízhiányosak. Ez azt jelzi, hogy azoknak a csuszamlásoknak a száma, amelyek kialakulása egy nedves réteghez köthető, valószínűleg csökkenni fog. A hirtelen lezúduló nagy mennyiségű esők azonban a gravitációs tömegmozgások számát növelhetik.

Ezeket fokozza az erdők pusztulása vagy átalakulása is, amely csökkenti a lejtők stabilitását – a gyökérzet ugyanis fontos szerepet játszik a talaj összetartásában. De, mint mondtam, ezek rendkívül összetett folyamatok, ezért is olyan fontos az állandó megfigyelés, az újonnan megmozdult területek feltérképezése és a már ismertek folyamatos monitorozása.