Magazin

A koronavírus-járvány tavaly keresztülhúzta a világjárók álmait, de az új évben megint álmodhatunk, remélve, hogy végre lesz lehetőség a kalandozásra.

Az evolúció során testünk és pszichénk a természetben való léthez, valamely ökoszisztémához, nem pedig a 20-21. század nagyvárosi környezetéhez alkalmazkodott.

A félelem, az elkeseredés és a remény évről évre nők millióit sarkallja arra, hogy nekivágjanak a világnak, idegenben kezdjenek új életet.

Való igaz, A COVID–19 pusztító ragály, de az is igaz, hogy bolygónkon az élet nem létezhetne vírusok nélkül.

Mindennapi léptékeinkhez képest merőben új univerzumban kirándulunk: átruccanunk egy kicsit az erős és szupererős nagyítások mikro-, sőt nanokozmoszába.

Oroszi Beatrix epidemológussal, Kacskovics Imre immunológussal, Jakab Ferenc virológussal és Röst Gergely matematikussal beszélgetünk a kilátásokról, teendőkről.

Ha Oroszország messzi északi tájain beköszönt a hosszú sarki éj, megdermed az élet, és az álmok is megdermednek.

Womex-Életműdíjjal elismert különleges énektechnikájával életről, családról, hagyományokról énekel Lakatos Mónika.

Afrikában minden évben tízezrek halnak meg mérgeskígyó marásától. Csekély az esélye, hogy szakszerű kezeléshez jutnak, ráadásul ellenszérumból sincs elég.

Ahogy az éj leszáll, dalok kelnek életre mindenütt a nagyvilágban. Millió csecsemő és kisgyermek fülel csöndben, hallgatja a dúdolókat, ringatókat, bölcsődalokat.