Elpusztíthatatlanok

Vadonatúj tízrészes sorozat hajmeresztő halálközeli élményekről – köztük egy ötezer méteres szabadesésről, egy helikopterbalesetről és egy autós gyalogosgázolásról

„Aztán [a helikopter] elkezdett egyre jobban billegni és imbolyogni, majd pörögni kezdett. A következő dolog, amit láttam, az az volt, hogy nekicsapódik annak a kéménynek. …A helikopter farka szó szerint elgörbült… majd, miután végleg megállapodott volna, kettétört az egész szerkezet. …A szívem mélyén tudtam, hogy ezt a bennülők egyike se élhette túl.” – Shannon Sohn szemtanú, egy másik helikopteres stáb riportere.

„Semmire se emlékszem a baleset idejéből… Se arra, hogy hova tartottam, se arra, hogy honnan jöttem. Sokáig nem tudtam, hogy elütött egy autó, sokáig fogalmam se volt róla, hogy halottnak nyilvánítottak… Egészen addig, amíg le nem játszották nekem azt a videofelvételt.” – Scott Tegtmeyer, egy autó által elütött járókelő

Ezeket a baleseteket látva az ember csak nehezen hiszi el, hogy bárki is túlélte őket. Pedig így történt – a szemtanúk, a résztvevők és az interneten futótűzként terjedő videók több milliónyi megtekintője szerint kizárólag a csodának köszönhetően. Az orvosok, mérnökök és katasztrófavédelmi szakemberek persze nem elégszenek meg ezzel a naív magyarázattal, ők tudományos okokat keresnek a háttérben. Milyen természettudományos jelenség, törvényszerűség hozta vissza a halál torkából ezeket az embereket? – teszik fel a kérdést a különböző területek képviselői, s az epizódokban nekifognak, hogy a kritikus pillanatok aprólékos rekonstruálásával együtt nyomozzák ki a választ.

A National Geographic Channel Elpusztíthatatlanok című sorozata tíz végzetesnek tűnő – kamerák által közelről megörökített – balesetet elemez végig, hogy kiderüljön, az érintettek miként élték túl a látszólag túlélhetetlent. Az epizódokban a megrázó felvételek másodpercről másodpercre való analizálásán túl megszólalnak az áldozatok és a szemtanúk is, a szakértők pedig – többek közt látványos szemléltető kísérleteket is bemutatva – közérthető módon világítanak rá a “csodás” megmenekülések tudományos hátterére. Így többek közt megértjük, hogy egy hivatásos ejtőernyős oktató miként élhetett túl egy “nem kívánt” ötezer méteres szabadesést; hogy egy helikopteres tévéstáb tagjai hogyan úszhatták meg karcolásokkal járművük háztetőre zuhanását; hogy mi volt a szerencséje annak az állatkerti gondozónak, akire rátámadt egy éhes oroszlánfalka; és hogy minek köszönheti az életét az az óvatlan turista, akit Hawaiin lesodort egy sziklafalról a tajtékzó tenger. 

A novemberi epizódok tartalmából:

Ötezer méteres szabadesés
Új-Zéland, 2006. december 13.: Michael Holmes és Jonathan King, mint rendesen, munkába mennek – ami, mivel ejtőernyős oktatók, több ezer méteres magasságból való mélybe ugrást jelent. A videokamera azonban, amely máskor tanítványaik filmezésére szolgál, ezúttal drámai eseményeket örökít meg: Michael ernyője nem nyílik ki, így a tapasztalt sportember 250 kilométeres óránkénti sebességgel a föld felé zuhan. Túlélési esélyei ezekben a pillanatokban a nullával egyenlők. Akkor minek köszönheti a megmenekülését?  A filmben az aerodinamika, az anatómia és a sporttudomány avatott szakértői kutatnak a válasz után, többek közt a Légierő humán centrifugájában és a világ legmodernebb vertikális kísérleti szélcsatornájában.

Bemutató: 2011. november 22-én, kedden este 11-kor – National Geographic Channel

Helikopterbaleset
New York City, 2004. május 4.: Russ Mowry pilóta és Andrew Torres tévériporter útnak indulnak egy város feletti élő belejelentkezésre. 250 méteres magasságban azonban váratlanul beüt a baj: a helikopter irányíthatatlanná válik, és szédítő zuhanás után egy brooklyni háztetőbe csapódik. A világ egy rivális helikopteres riporter, Shannon Sohn felvételein keresztül élő egyenes adásban nézi végig a katasztrófát – és gondolja azt, hogy a balesetet szenvedett jármű fedélzetén mindenki meghalt. Miként lehet, hogy mégse így történt? A film szakértői a helyszínen és a világ legmodernebb szimulációs laboratóriumban nyomoznak a válasz után.

Bemutató: 2011. november 29-én, kedden este 11-kor – National Geographic Channel