Templomosok: Az utolsó ütközet

A National Geographic Channel történelmi filmje a Szentföldre látogat, hogy a – Jeruzsálem sorsát döntő mértékben meghatározó – csata tárgyi emlékei után kutasson, s megpróbálja aprólékosan rekonstruálni a hat napon át tartó hadi eseményeket.

A Templomos Lovagrend nevéről – részben a szervezetet övező homálynak és titokzatosságnak köszönhetően – sokunknak összeesküvések, homályos törekvések és sanda szándékok jutnak az eszébe. Dr. Ronnie Ellenblum és világklasszis régészekből álló csapata ezen szeretett volna változtatni, amikor a Szentföldre látogattak, hogy kizárólag a tényekre szorítkozva elénk tárják a rend történetének egyik legfontosabb mozzanatát: a Jacob’s Ford-i csatát, azaz – mivel az ütközet vereséggel zárult – a mozgalom lehanyatlását.

Bár a szóban forgó csata több mint 800 éven át egy volt a számtalan hadi esemény közül a történelem tudósai szemében, a Templomosok: az utolsó ütközet című filmben Dr. Ronnie Ellenblum arra a következtetésre jut, hogy az incidens egyike volt a templomok legsúlyosabb és legvégzetesebb vereségeinek – mely nemcsak Jeruzsálem sorsára gyakorolt döntő hatást, de a keresztes háborúk történetében is fordulópontot jelentett. De vajon mit lehet tudni a hat napon át tartó, több mint hétszáz templomos lovag életét követelő véres csatározások pontos menetéről? Lehetséges, hogy az Ellenblum és társai által a filmben kihantolt megcsonkított emberi csontvázak a Jacob’s Ford-i csatában lekaszabolt templomosok maradványai? Az izgalmas történelmi filmben tartson a Nat Geo régészeivel, és vegyen részt egy lenyűgöző középkori rejtély megfejtésében! 

Bemutató: 2011. december 25-én, vasárnap este 10-kor,
a National Geographic Channel műsorán

Tények, érdekességek a templomos lovagokkal és a Jacob’s Ford-i csatával kapcsolatban:

A Jacob’s Ford-i csatát annál a gázlónál vívták IV. Balduin király keresztényei és Szaladin szultán muszlimjai, ahol évszázadokkal korábban Szent Pál átkelt a Jordán folyón Damaszkuszba mentében.

A Jacob’s Ford-i csata környékén – a Golán-fennsík régiójában – ma sincs nyugalom: Jeruzsálem és Damaszkusz a 20. században is folytatta a vetélkedését a terület ellenőrzéséért, így szögesdrótok és lezárt domboldalak várják azt, aki felkeresi az egykori keresztes vár romjait.

A Templomosok: az utolsó ütközet című filmben a régészek középkori érméket hantolnak ki a földből a Jacob’s Ford-i csata helyszínén, melyeket az Izraeli Régészeti Hatóság raktárában a műsor stábja – elsőként a forgatócsoportok között – filmre is vehetett.

A fegyverszakértők vizsgálatai alapján a Jacob’s Ford-i csatában egymásnak feszülő keresztények és muszlimok íjai tökéletesen egyformák voltak, mely tényből a régészek arra következtetnek, hogy a keresztes háborúk során a két hadban álló felet egy és ugyanaz a műhely látta el fegyverekkel.

A Jacob’s Ford-i csatában elesett harcosok kora – a kihantolt csontvázak vizsgálata alapján – kivétel nélkül 20 és 40 év között lehetett. Az emberi maradványok vastag hamurétegbe ágyazódva feküdtek, annak az – egyetlen – épületnek a romjai alatt, amely elkészült a végzetes csata és a vár lerombolásának idejére. A holttestek egyikét se temették el, véletlenszerű pozícióban, megmaradt végtagjaikkal véletlenszerű pózban hevertek.

A Jacob’s Ford-i csata során az állatok is tömegével hullottak: az ásatások feltárták egy állatmészárlás nyomait is, melyre a kutatók szerint Kr. u. 1179-ben került sor. Az archeozoológusok három ló, hat öszvér és egy szamár maradványait azonosították, melyek egy 22 x 2,1 méteres boltozatos terem romjai alatt hevertek. Az építményt a csata után a muszlimok szándékosan rombolták le, s a maradványokat később se fosztogatók, se egyéb emberi tevékenység nem bolygatták.

A Jacob’s Ford-i csata helyszínét 23 évvel a muszlim támadás után (1202. május 20-án) erős földrengés rázta meg, 1,6 méteres magasságig lerombolva a keresztes erődítmény falait.

Egy író becslése szerint a templomosok és keresztesek több évre elegendő élelmet és vizet halmoztak fel az erőd falain belül. Ez azt jelenti, hogy ha a muszlimoknak nem sikerült volna alagutat fúrniuk a fal tövében, egészen másként alakulhatott volna a Jacob’s Ford-i csata végkimenetele.

A templomosok Eudes de St. Amand nevű nagymestere – aki a Jacob’s Ford-i erőd építése során muszlim fogságba esett – egy damaszkuszi börtönben halt meg. Egyes források szerint a muszlimok fogolycsere keretében szabadon engedték volna, de St. Amand állítólag inkább a halált választotta, semmint hogy az élete egy muszliméval váljon azonos értékűvé.

Egy középkori keresztény történetíró és pap, Türoszi Vilmos meglehetősen rossz véleménnyel volt a Jacob’s Ford-i erődöt felépítő Eudes de St. Amandról. Szerinte „St. Amand tetteit a gőg vezette, mellyel bőségesen meg volt áldva”, és úgy írt róla, mint egy „értéktelen, büszke és arrogáns” emberről, akinek a „gyűlölet szelleme lakik az orrlyukaiban”, és aki „nem féli az Istent és nem tiszteli az embert”. Türoszi Vilmos St. Amandot tartotta felelősnek a Jacob’s Ford-i vereségért.

Szaladin szultán serege szánt szándékkal oly tökéletesen felperzselte a Jacob’s Ford-i erődítmény környékét, hogy a keresztényeknek többé eszébe se jutott várat emelni a régióban. A muszlimokat egy szélsőséges aszály is segítette a környék élhetetlenné tételében.

Az erődítmény bukása után Jacob’s Ford ismét azzá vált, ami a keresztesek megjelenése előtt volt: egy muszlim zarándokhely, melyet „a kegyelem megnyilvánulásai és a muszlimok imái tesznek szentté”.