Nagyvárosi dzsungel

Olykor nincs szükségünk repülőjegyre és túrabakancsra ahhoz, hogy az élővilág kellős közepén találjuk magunkat. A NatGeo Wild Nagyvárosi dzsungel című háromrészes sorozatában Boone Smith nyomolvasó Chicagótól Canberráig olyan rendhagyó vadonokba látogat, melyeket az embertől hódítottak vissza a denevérek, a hiúzok, a páviánok és az elefántok.

„Vérengző leopárd az utcán!” „Vámpírok a híd alatt!” „A vadvilág visszafoglalja városainkat!” Manapság egyre több ilyen hangzatos szalagcímmel találkozni, ám a bulvárlapok cikkei ritkán mélyednek el ennél jobban a témában. Boone Smith nyomolvasó viszont lélegzetelállító kalandokra indul a Nat Geo Wild Nagyvárosi dzsungel című sorozatában. A nagymacskák becserkészésre szakosodott szakember ezúttal nem a Sziklás-hegység érintetlen rengetegeibe látogat, hanem egy olyan rendhagyó és meglepő vadonba, melyet az embertől hódítottak vissza az állatok. Boone az epizódokban csak kilép az ajtón, és máris az események közepén találja magát – az ablakunk mellett, a felhőkarcolók felett, a lábunk alatt. Bármerre járunk a Földön, egy új vadon van születőben – és nekünk csak két éles szemre van szükségünk, hogy mindezt felfedezzük.

A Nagyvárosi dzsungel című sorozatot 2014. december 31-től szerdánként 18 órakor vetíti a NatGeo Wild. További információkat ITT olvashat.

Tények, érdekességek a sorozat „állati betolakodóiról”

Rőtfarkú ölyv (New York)
New York felett rőtfarkú ölyvek sokasága körözik zsákmányra éhesen. Az esetek többségében nem kell korgó gyomorral a fészkükre térniük, hisz egy egeret akár 10 emelet magasból is képesek észrevenni. Az ölyvek 160 kilométeres óránkénti sebességgel zuhannak rá zsákmányukra.

Prérifarkas (Chicago)
Míg húsz évvel ezelőtt a prérifarkasok még csak Chicago külvárosában jártak, az utóbbi időben már a belvárosban is feltűntek. Becslések szerint jelenleg körülbelül kétezer prérifarkas él Chicago tágabb körzetében. A városban lakó prérifarkasok hosszabb ideig élnek, mint a városon kívül vadászó társaik.

Skorpió (Las Vegas)
A Las Vegas körül nagy számban élő kéregskorpió nem itt őshonos, valószínűleg az ide telepített pálmafákkal kerültek a környékre. Hosszuk a 7-8 centimétert is elérheti.

Denevér (Austin)
Austinban mexikói szelindekdenevérek sokasága él. A nyugati szelek kedvéért akár háromezer méteres magasságba is felszállnak, hogy a légáramlatok hátán 100-150 kilométeres távolságba repüljenek táplálkozni. Másfél millió denevér körülbelül 15 tonna lepkét és bogarat képes felfalni egy éjszaka alatt.

Kóbor kutya (Moszkva)
A városvezetés minden erőfeszítése ellenére Moszkva külterületein kóbor kutyák ezrei csatangolnak az utcákon. A kutyafalkák nagyban hasonlítanak a farkasfalkákhoz, a csoportok élén domináns hímek állnak.

Leopárd (Mumbai)
Bár Mumbai tizenötször sűrűbben lakott, mint New York, területén, a jelek szerint állatoknak is jut hely: az elmúlt évtizedekben száznál is több embert támadott meg leopárd a városban. Egy leopárd egy nap alatt 4-5 kilogramm húst képes felfalni. A mumbai leopárdok átlagosan 6-7 kilométert kóborolnak egy-egy zsákmányért.

Pávián és pingvin (Fokváros)
A medvepáviánok természetes élőhelye Dél-Afrikában annyira visszaszorult, hogy a majmok jobb híján, az emberi településeken – például Fokvárosban – találnak élelmet. Dél-Afrikában szemmel láthatóan a pingvinek se tartanak az embertől: sok kolóniájuk lakott területen szaporodik és neveli fiókáit.

Háromujjú lajhár (Rio de Janeiro)
Rio de Janeiro a világ egyik legnagyobb városa, közepén egy hatalmas – Manhattan területének felét kitevő – közparkkal. Az itt élő lajhároknak szinte el se kell hagyniuk a fák koronaszintjét, mert olyan levelekkel táplálkoznak, melyekre egyetlen más állat se tart igényt. A lajhárok túlélési stratégiája egyszerű: olyan kevés energiát fogyasztani, amilyen keveset csak lehetséges. Ennek jegyében mozgásuk lassú, egy úttesten három perc alatt kelnek át.