A fehérjék Janus-arca – Alkímia Ma

Ez lesz az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kémiai Intézetének 2007-ben indított tudománynépszerűsítő sorozatának századik előadása: A fehérjék Janus-arca: végzetes változások címmel.

Az Alkímia Ma sorozatban az ELTE Természettudományi Kar Kémiai Intézetében tevékenykedő kutatók, oktatók és vendégek „a régiek megszállottságával” beszélnek az anyagról, a vegyészetről, kémiai érdekességekről és újdonságokról. Az elsősorban középiskolásoknak szóló ismeretterjesztő előadásokat látványos – gyakran a bemutatóra kidolgozott – kísérletek és interaktív kvízjátékok színesítik. Az eddigi 99 előadás a modern kémia világának szinte minden területét érintette, az előadók foglalkoztak NMR-spektroszkópiával, chipgyártással, a természet fénytüneményeivel, szó volt a nanotudományok mindennapjairól, a zebracsíkokról, a csillagközi felhőkről. A kéthetente tartott, ingyenes előadások kivonatai letölthetők a sorozat honlapjáról, 2013 óta pedig interneten keresztül élőben is követhetők.

A jubileumi előadás középpontjában a kétarcú fehérjék állnak. Egyes fehérjék konformációs átalakulásához, hirtelen megjelenő aggregációs (molekulák halmozódásával járó folyama) képességükhöz olyan betegségek társíthatók, mint az Alzheimer-kór vagy a prion-betegség (pl. Creutzfeldt–Jacob-kór). Más kórképek esetén az tapasztalható, hogy fehérjék hibásan tekerednek fel vagy le (például Tau-fehérjék, APP-fragmensek), s ezek fokozott összetapadási, majd aggregációs képessége végzetes lehet. Bár a fehérjéket felépítő aminosavak kémiailag egységesek és jól definiáltak, térbeli megjelenésük – azaz térszerkezetük – néha mégis többféle lehet. A makromolekulák és fehérjék egy része – hasonlóan Janushoz, a római istenséghez – rendelkezik egy szokásos „kedves” téralkattal, azzal, amivel az evolúció során kialakult küldetését valósítja meg, ám ugyanez a fehérje – ma még sok esetben nem ismert okok miatt – egyszer csak másik „arcát” mutatja, azt, amelyik a patogenitás (kórt okozó) molekuláris hátterét adja. Az előadás néhány konkrét példa bemutatása mellett elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy hogyan lehet megismerni, modellezni és megérteni a „két arc” közötti különbséget, s hogy van-e lehetőség arra, hogy a kedvezőtlen profilt háttérbe toljuk, annak patológiás tulajdonságait visszaszorítsuk.

Perczel András kémikus, biokémikus bár –saját bevallása szerint– ELTE-s pályafutása kezdetén több kárt okozott, mint hasznot, mára világszínvonalú NMR-labort (Nuclear Magnetic Resonance – mágneses magrezonancia) működtet a Lágymányosi Campuson. Szeret megszállottakkal és megszállottan dolgozni, örömmel tanít, és még mindig kísérletez saját kezűleg is. A Szerves Kémiai Tanszék korábbi tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA-ELTE Fehérjemodellező Kutatócsoport vezetője, az MTA levelező tagja, az MTA Természettudományi Kutatóközpont, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az ELTE és a Semmelweis Egyetem együttműködésében megvalósuló fehérjetudományi program, a MedInProt vezetője.

Az előadás Időpontja: 2015. február 19. 17 óra
Helyszín: ELTE TTK Eötvös-terem (1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A 0.83)