A hagyományos ökológiai tudás napjainkban

Gyimesi táj
Fotó: Babai Dániel

Az ún. hagyományos ökológiai tudás kutatásáról és felhasználásának lehetőségeiről szóló kurzus mellett a professzor két nyilvános előadást is tart: 2015. április 28-án 11 órakor a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasótermében, majd április 29-én 18 órakor a Közép-Európai Egyetemen.

Fikret Berkes

Fikret Berkes fő kutatási témája a hagyományos ökológiai tudás, a közösségi-alapú erőforrás-gazdálkodás, a természet és ember közti kapcsolat. Számos iránymutató, tudományterületeket megreformáló publikációja közül kiemelkedő a Szakrális ökológia (Sacred Ecology) című, amely 2014-ben elnyerte az Amerikai Ökológiai Társaság „Fenntarthatóság-tudomány” díját. Fikret Berkes a világ számos más pontján vizsgálta a természet és ember közti kapcsolatot, az észak-kanadai népek hagyományos és helyi tudását is. Az UNESCO biodiverzitással és ökosztisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi szervezetének (IPBES) felkért szakértője.

Fikret Berkes fő kutatási témái a természeti közjavak (pl. egy faluközösség által használt legelők, erdők) közösségalapú erőforrás-kezelése és védelme.

Fikret Berkes budapesti előadásairól
Az MTA-n 2015. április 28-án 11 órakor tartandó előadás a hagyományos ökológiai tudás és alkalmazása egyre szerteágazóbb és jelentősebb nemzetközi trendjeiről szól, kitérve a főbb nemzetközi fórumokra (pl. IPBES) is. A célközönség széles, a természettudományos érdeklődésűek mellett a társadalomkutatók is számos érdekességet várhatnak az előadástól, hiszen a hagyományos ökológiai tudás a táj és ember együttműködéséről szól. Az előadás gyakorlati szakembereknek is adhat útmutatást, hiszen a természeti erőforrások fenntartható felhasználásához kapcsolt helyi ökológiai tudás a mai agrárszabályozásokban és természetvédelmi kezelésekben is egyre fontosabbá válik.

A hagyományos ökológiai tudás (traditional ecological knowledge) iránti érdeklődés az 1992-es riói ENSZ-konferencia után nőtt meg. Már több világméretű porgramban megjelent a tájban élő ember a tájról és élőlényeiről szerzett tudása, gyakorlati tapasztalata és világnézete. A hagyományos ökológiai tudás nyilván azoknak a népeknek, helyi közösségeknek a legfontosabb, akik e tudás létrehozói, felhasználói, őrzői. De mit kínál a világ többi embere számára? A választ lehet a biológiai és ökológiai megértés, erőforráskezelés, a biodiverzitás védelme, környezeti monitorozás, környezetváltozás (beleértve a klímaváltozást), környezeti adaptáció és környezetetika. Az előadás ezen témaköröket tekinti majd át.

A második előadás informálisabb keretek között elsősorban hallgatóknak, fiatal kutatóknak szól, április 29-én délután 6 órakor a Közép-Európai Egyetemen. Célja azt bemutatni, hogyan használható a hagyományos ökológiai tudás a természeti erőforrások kezelésében és a természetvédelemben, kitérve a megfelelő kutatási megközelítésekre is. Az előadásban amerikai, ázsiai és európai esettanulmányokon keresztül ismerkedhetnek meg a hagyományos (helyi, bennszülött) ismeretek felhasználási módjaival és hogy mindez miben segíti az Amerika keleti és nyugati partvidékén élőket a tengeri erőforrások kezelésében. Keressük a kapcsolatot a biológiai és a kulturális diverzitás között, és kiemelt téma lesz a helyi közösségekre alapozó természetvédelem.

Hagyományos ökológiai tudás
Mind az az ismeret, amellyel a kulturális hagyományaiban élő közösségek fenntartják, illetve megőrzik a bioszférát. Az élő és élettelen természeti környezetre vonatkozó ismeretek, gyakorlati tapasztalat és világnézet hármas egysége, amelyet a magyar néprajz népi természetismeretként határoz meg. A hagyományos ökológiai tudás a környezet állandó változásával dinamikusan alakul, folyamatosan újabb és újabb tudáselemekkel bővül, miközben generációról generációra adódik tovább. Ez a tudás és a kapcsolódó közösségi szabályozási rendszer (társadalmi normák) biztosítják a közösség hosszú távú fennmaradását, a természeti erőforrások fenntartható használatát. A hagyományos ökológiai tudás kulturálisan és ökológiailag is beágyazódott társadalmi környezetébe. A Kárpát-medencében Imreh István erdélyi történész a székely faluközösségek működésében fedezte fel a közösségi erőforrás-használat szabályozásának hosszú idő alatt kialakított és fenntarthatóan működtetett példáit.

A hagyományos ökológiai tudás fontos része a növény- és tájismeret. Bár a növényfajok (különösen a gyógynövények) népi ismeretével hazánkban is sokan foglalkoztak, a növényzethez, élőhelyekhez, tájhoz kapcsolódó hagyományos ökológiai tudást csak kevesen és keveset kutatták. A hagyományos tájhasználathoz kapcsolódó ökológiai tudást gyűjtötte pl. Herman Ottó, Györffy István, Andrásfalvy Bertalan és Paládi-Kovács Attila, a táj jellegéhez meglepően szorosan kapcsolódó mesélt történeteket pedig Keszeg Vilmos. Péntek János, Szabó T. Attila és Rab János pedig a népi növényzetismeretet dokumentálta részletesen.

Hagyományos legeltetés a Hortobágyon
Fotó: Molnár Ábel

Az utóbbi évtizedekben a világban sokfelé megkezdődött a hagyományos ökológiai tudás természetvédelmi célú felhasználása. Ennek több oka van: egyrészt kiderült, hogy a biológusok, természetvédők nem mindig tudják megfelelően megvédeni a természetet;  másrészt az alapkutatások során bebizonyosodott, hogy a hagyományos ökológiai tudás sok eleme hatékonyan felhasználható egy adott terület kezelése során.

Míg a világ más tájain a tudomány és a hagyományos tudás közti együttműködés egyre gyakoribb, Európában a növényzettel kapcsolatos hagyományos ökológiai tudás kutatása és felhasználása ritka. Ennek oka lehet talán a nyugat-európai országokban, hogy az ilyen jellegű tudás már zömmel kihalt vagy éppen ezért a nyugati kutatók szinte kivétel nélkül Európán kívüli országokban, gyakran a trópusokon kutatnak e témában, az ilyen jellegű hagyományos ismereteket használó dél- és kelet-európai országokban kevés kutatás folyik.

Magyarország e területen élen jár Európában és komoly előrelépések történtek ezen ismeretek természetvédelmi felhasználásában is. Az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának Ökológiai és Botanikai Intézetében működő „Hagyományos ökológiai tudás” kutatócsoport tagjai számos egyetem kutatójával és doktori hallgatójával közösen több mint egy évtizede kutatják a hagyományos ökológiai tudást, többek között a Hortobágyon, Gyimesben, Kalotaszegen, Kászonban, a Nagyberekben, a Kiskunságban, Kárpátalján, Gömörben, az Őrségben, valamint az ország számos fáslegelőjén. Kiemelt figyelmet fordítanak a népi állatismeret, az etnozoológiai kutatásának is.

Fikret Berkes budapesti előadásai
Időpont: 2015. április 28-a 11 óra
Helyszín: Magyar Tudományos Akadémia Felolvasóterme (Budapest, Széchenyi tér 9.)

Időpont: 2015. április 29-e délután 6 óra
Helyszín: Közép-Európai Egyetem (Budapest, V. kerület Nádor utca 9.)