Semmelweis arca
Fej- és arcrekonstrukció készült Semmelweis Ignác koponyája alapján, amiben a 3D nyomtatás is segítette az alkotók munkáját.
Miért került tébolydába? Miért verték ott agyon? Mi okozta valójában a halálát?Szifilisz vagy vérmérgezés? Miért exhumálták négyszer? Milyen gyermeki csontokat őrzött a koporsó? Milyen lett volna Semmelweis igazi arca, ha nem ragadja magával a betegség? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a magyar ismeretterjesztő film.
1800-as évek közepén édesanyák ezrei halnak meg gyermekágyi lázban. A halál oka vérmérgezés. Semmelweis Ignác tudni akarja az okot. Kutatja a megoldást, majd meg is találja. Felfedezését azonban sokan nem követik. 1865 tavaszától egyre gyakoribb dühkitörések jellemzik. A család kérésére megvizsgálják és arra az eredményre jutnak, hogy Semmelweis megbolondult. Úgy döntenek, hogy Bécsbe szállítják egy elmegyógyintézetbe. Semmelweist ezek után megverik, és ágyhoz kötözve tartják napokon keresztül. Augusztus közepén meghal. A boncolás megállapítja, hogy Semmelweis végmérgezésben hal meg. Bár azóta tudjuk Benedek István professzor kutatásaiból, hogy Semmelweis Ignác egy harmadik fázisú szifiliszben szenvedett. Ezt a betegséget még valamikor a 40-es években szerezte, 1865 augusztusában, azonban egy verés utáni vérmérgezésben halt meg.
1963-ban Semmelweis Ignác maradványait a negyedik exhumálás után Bartucz Lajos antropológus vizsgálta. A felnőtt csontok között gyermeki csontokat is talált. A maradványok újbóli sírba helyezése előtt a koponyáról hiteles gipszmásolat készült. Ennek felhasználásával a 21. századi technika és a szigorú követelményeknek megfelelő tudományos szemlélet segítségével a szakemberek elénk tárták a valóságot. Az arc, amelyet a tudomány Semmelweisről alkotott, a koponyához leginkább illeszkedő arcot reprodukálja. Nem a negyvenes éveiben rohamos gyorsasággal öregedő férfi arcát, hanem azt az arcot, ahogyan a fiatal negyvenes férfi kinézhetett volna – ha nem támadja meg szervezetét a betegség. A kép, amit látunk, az antropológia mai eszköztárával történő kísérlet a lehetetlen megvalósítására.
Rendező és forgatókönyvíró: Kiss Stefán Mónika, a Magyar Antropológusok szóvivője
operatőr: Bujdosó Balázs