Élet a hegyekben
A This Mountain Life című dokumentumfilm főszereplője egy anya és a lánya – Tania és Martina Halik – akik nekivágnak a kanadai vadonnak.
A 2300 kilométeres út sítalpon a kanadai Brit-Kolumbia Parti hegységének vonulatán Squamishból Alaszkába minden szempontból nagy kihívás, különösen a 60 éves Taniának. Hat hónap a zord kanadai télben próbára teszi az ember testét és lelkét egyaránt.
A forgatás
Amilyen nehéz és fáradtságos út várt a Halik családra, olyan nehéz volt a forgatócsoport munkája is. „Nehéz volt megszervezni mindent, így igyekeztünk kis létszámú csapattal dolgozni” – mondja Baldwin. „Két embernél több sosem volt a helyszínen. Így tudtunk együtt haladni Halikékkal, csak így nem lassítottuk le őket. Egy inReach nevű eszközzel tartottuk a kapcsolatot, ami megmutatja, hogy honnan adják le a jelet.” A filmes csapat hol gyalog, hol helikopteren közelítette meg Halikékat, hogy dokumentálja útjukat.
Baldwin azt is hozzáteszi, hogy Tania és Martina sokszor maguk készítettek felvételeket a haladásukról. Így kerültek a filmbe telefonnal és GoPro kamerákkal készült felvételek, melyek csak még bensőségesebbé, még testközelibbé teszik az elkészült alkotást. „Ami elmúlt, azt nem tudtuk volna megmutatni másképp és fontos volt, hogy minden történés jelenidejű legyen” – magyarázza Baldwin.
A hideg tél jelentette a másik nagy akadályt a forgatáson. „Az extrém hideg miatt gyakran nem működött a felszerelésünk, az akkumulátorok gyorsan lemerültek. A magas páratartalom miatt minden megfagyott. A kamerával aludtam, hogy megvédjem a hidegtől” – meséli nevetve Baldwin. A metsző szél, a hideg éjszakák még különlegesebbé tették az élményt. Egy kamera el is veszett a hóban, de – legalábbis Baldwin szerint – még így is megérte!
Csúcsok és völgyek
A filmben több interjú is elhangzik Taniával és Martinával, de ők is gyakran fordítják maguk felé a kamerát. Könnyeket látunk, a fáradtság könnyeit, az örömét és a büszkeségét. A This Mountain Life a kendőzetlen igazságot mutatja: a mélypontokat és az öröm pillanatait, a testi és lelki megpróbáltatásokat és a felhőtlenül boldog perceket. Lebilincselő az a jelenetsorozat, amikor „hőseink” rájönnek, hogy az egyik élelemmel teli zsákjukat elveszítették a hóban. Ekkor ébredünk rá, hogy milyen könyörtelen tud lenni ez a mesebeli táj.
„Sok minden nem került be a filmbe. Hat hónap hosszú idő. Martinát elsodorta egy lavina és Tania néhány percig azt hitte, elveszítette a lányát. Ezt majd ők megírják a könyvben, mert erről például nem voltak felvételeink.”
A hegymászók
Bár jó néhány izgalmas részlet kimaradt a filmből, az emberben mégsem támad hiányérzet. Igaz, hogy Martina és a lavina esete nem került rögzítésre, de hallunk például a snowboardos Toddról, akit a barátai szeme láttára temetett maga alá a hó. Ebben a jelenetben értjük meg igazán milyen kétségbeejtő és kilátástalan helyzetek adódhatnak ha az ember a hegyekbe merészkedik. „Interjúkból próbáltuk összerakni a történetet, majd kimentünk filmezni” – meséli Baldwin. „Pár órával a forgatás után pontosan ott gördült végig egy lavina, ahol előzőleg forgattunk.”
A filmben a hegyek minden arcát megmutatják: a szépséget, a veszélyt, a nyugalmat, az egyszerűséget, az erőt és a fenséget. Az első jelenet Simon Beck műalkotásával indul, aki lábnyomokból „épít fel” egy hópelyhet – 12 óra alatt. A Métis indián, Barry Blanchard a hegyek és a törzse kapcsolatáról mesél, míg Bernhard Thorn azt osztja meg velünk, hogy miért hagyta maga mögött Kelet-Berlint és hogy került a hegyekbe. Tania is hasonló okokból hagyta maga mögött az egykori Csehszlovákiát. Clair nővér, az egykori síző, a Queen of Peace kolostor apácája pedig arról mesél, hogyan érzi magát közelebb a Mennyekhez a hegyek ölelésében. „Kanada a szabadság földje. Ettől olyan vonzó.” – vallja Baldwin. A hegyi élet nem csak a sport miatt izgalmas.
Ez a Föld a tiéd
A This Mountain Life felvételeit nézve a néző úgy érzi, megérinti az eget. Üdítő érzés megtapasztalni a természet szépségét, még akkor is, ha ezt egy betondzsungel sötét mozitermében kell átélnünk.
Baldwin és Rustemeyer dokumentumfilmje nem direkt módon hívja fel figyelmünket környezetünk védelmének a fontosságára, de rámutat arra, hogy milyen a kapcsolat ember és környezete között. Amikor a Just Eat It és a This Mountain Life közötti kapcsolatról kérdeztük Baldwint, ő így válaszolt. „Nem egy újabb öko-filmet akartunk készíteni. Vannak persze közös vonások a két film között: a szabadság, a természet hívása, a nő karakter, a tisztelet itt is megjelenik. Ahogyan a klímaváltozás kérdése is. Martina és Tania kénytelenek voltak más utat választani, mert a gleccser, amin haladni akartak egyszerűen eltűnt!” Baldwin azt is hozzáteszi, hogy a film elsősorban a hegyekben élő emberekről szól. Az, hogy az ő szemszögükből látjuk ezt a gyönyörű tájat, önkéntelenül is felelősséget ébreszt a nézőben. Olyan ez a film, mintha egy jó nagyot szippantanánk a kristálytiszta levegőből!
A film
A csodálatos felvételekkel tarkított This Mountain Life: Coast Range Traverse Segment című dokumentumfilm megérdemli, hogy a lehető legnagyobb vásznon nézzük végig. Grant Baldwin rendező és Jenny Rustemeyer producer alkotása igazi szerelmes levél a természethez. A filmet 2019. április 10-12-én esténként láthatja a közönség a mozivásznon a Banff Hegyifilm Fesztiválon, a budapesti Corvinban.