Hivatása a színészet, szerelme a fotózás

Hullan Zsuzsa a Vígszínház színésze, évek óta megörökíti a különleges helyeket, pillanatokat, 2019 májusában pedig egy kiállításra valót válogatott össze fotóiból.

Hogyan kezdődött ez a szerelem a fényképezéssel?
Eleinte én is arra használtam a gépet, mint bárki más; a gyerekeimet, a családot fényképeztem. Aztán a születésnapi, karácsonyi fotók mellett egyre több lett az olyan képkocka, amiken azokat a pillanatokat rögzítettem, amiket valamiért érdekesnek találtam. Néhányat megmutattam a közösségi médiában, és a fotók láttán Fodor János, a Rádió Bézs főszerkesztője azzal az ötlettel állt elő, hogy szervez nekem egy kiállítást.

Gondolom, majd kibújt a bőréből örömében és máris nekilátott fotókat válogatni?
Először meglepődtem és alig akartam elhinni, hogy komolyan gondolja. Aztán amikor megértettem, hogy egyáltalán nem viccel, valóban majd kibújtam a bőrömből, elkezdtem válogatni a fotókat, és április végén megnyílt az első önálló kiállításom. Csodálatos érzés a képeimet egy kiállítóterem falain látni.
A színművészeten kívül sok mással is foglalkozik, ír könyvet, dolgozik rádióban, és fotózik. Kapcsolódnak ezek a színészi szakmához? Felfedezhetők rokonszálak?
A közös kapocs azt hiszem az lehet, hogy kíváncsi ember vagyok. Úgy járok-kelek a világban, hogy állandóan figyelek. Azt gondolom, van képességem észrevenni részleteket, apróságokat, egyáltalán nem feltűnő dolgokat. Gyakran előfordul, hogy egy emléknek, egy képnek aztán hasznát veszem a színészi munkámban, vagy amikor írok, esetleg a rádióműsoromban. A színpadon és az életben is vannak olyan kivételes, ihletett helyzetek, amikor azt érzem, angyal lebeg a fejem fölött. Fényképezőgéppel a kezemben is ezeket keresem. A fotózásban azt tartom a legizgalmasabbnak, hogy egy-egy ilyen elillanó pillanat megörökíthetővé válik. Néha mintha egy kicsit látszana is annak az angyalnak a szárnya a képen.

Céltudatosan keresi a fotótémákat?
Nem vagyok hivatásos fotós, nem hordom magammal állandóan a fényképezőgépet, viszont amikor utazom, mindig ott van velem, és ha látok valamit, amit izgalmasnak tartok, ami több lehet, mint egy szimplán szép kép, elkattintom. Egyszer indultam céltudatosan fényképezni, a nyolcadik kerületbe, amikor a mai Corvin-negyed helyén álló, régi házakat bontották.
A kiállításon látunk természetfotót, épületeket és néhány képen megjelenik az ember is. Van kedvenc fotótémája?
Az intuícióim vezetnek, hiszek nekik, mert rájöttem, jól teszem, ha hallgatok rájuk. Tulajdonképpen minden érdekel, viszont az ablakokba valósággal szerelmes vagyok. Komoly gyűjteményem van belőlük. A kiállításon kilenc látható közülük, ezek mindegyikét az El Caminón fotóztam kilenc éve, a negyvenkilenc napos zarándokutamon.
Boldogan megmutatnám őket, és egyéb, tematikus kiállítás gondolata is megfordult már a fejemben. Fotóim is vannak hozzá. Most maradéktalanul boldoggá tesz a sok pozitív visszajelzés az első kiállításommal kapcsolatban. De ki tudja, mit hoz az élet?

Nyitva tartás: hétköznapokon 10-18 óráig
Helyszín: 1075 Budapest, Király utca 11.